Mini[e]MailArt: az első 100.

Pár héttel ezelőtt az 1000. bejegyzés adott okot az ünneplésre, ma pedig egy újabb fontos mérföldkőhöz érkezett az Arnolfini Mini[e]MailArt-projekt: egy kiíráson belül első alkalommal tehettük közzé a 100. résztvevő munkáját. A véletlen - és tényleg a véletlen - úgy hozta, hogy az itt is látható kép Zsubori Barnabástól érkezett, aki a Kitalált növények című nagyszabású sorozatának legújabb, erre az alkalomra készített darabját adta be. A rajz egy Nyalókafát ábrázol, amelyen a gyerekkor tiltott gyümölcsei, a tejfogak fő ellenségei, pálcikás nyalókák teremnek. Azt már csak én teszem hozzá, hogy emlékezetem szerint a klasszikus, korong alakú verziójuknál ezek a cukorobjektek a rendeltetésszerű használat során áttetszővé váltak, s a Nap felé tartva szépen előtűnt a közepükbe rejtett virág- vagy gyümölcsmotívum.

Bán Zsófia: Gondolatok a könyvtárban (képzenei átirat)

Hogy például, mi dolgunk a világon? jut eszünkbe hirtelen a bevásárlólista fölé hajolva, a konyhaasztalnál, vagy amikor lógó cipőfűzőnket kötjük meg. Ennek kéne már végre a végére járni. Az ilyen pillanatok úgy indulnak, mint akármelyik másik, látszólag semmiben nem különböznek az azt megelőzőktől, itt van egy, aztán hopp, jön egy másik, ezt hívjuk életnek, szedjük a levegőt, lélegzünk, és akkor egyszer csak belénk szorul, fennakad, igaz, csak egy pillanatra, de az a pillanat elég ahhoz, hogy hirtelen madártávlatból lássuk az életünket. Mintha csatornát váltottunk volna, vagy fellőttek volna az űrbe, mint egy Lajkakutyát, s a kékes-zöld zúzódásoktól sajgó Földre letekintve jutna eszünkbe, hogy tényleg, mi dolgunk a világon, de már csak onnan, fentről, mikor már kívüle vagyunk. Valami emlékfoszlány halványan beúszik, hogy küzdeni meg tápot adni lelki vágyainknak, de hogy ez pontosan mit is jelentene, hát, ebben a súlytalanságban...aztán még, mint egy ígéretes megoldás nyitánya: hogy a csillagászat egy vak koldus asszony lenne, aki condráin méri a világokat – ekkor snitt, megint ott találjuk magunkat a konyhaasztalnál, és halljuk, ahogy magunk elé motyogjuk: condra, de mi a frász az, hogy condra?? Túl sok a szó és túl kevés az átjárás – csoda-e, ha volt, aki az egész életét arra tette fel, hogy megtalálja az Észak-nyugati átjárót; úgy kell az ilyen átjáró, mint egy falat kenyér, de mindig csak szó, szó, szó, hullanak ránk a szikkadt szavak, megannyi üresjárat, ki van írva rájuk, hogy remízbe megy, nem lehet felszállni, mi meg csak állunk a megállóban, a jeges szélben. És ahogy ott didergünk, egyik lábunkról a másikra állva, egyszer csak, mint egy váratlanul bekövetkező szerencsés végkifejlet, hullani, zuhogni kezdenek ránk a színek, a fények, a tónusok és kontúrok, ránk pergeti jelenlétét a látható világ, némán, hang nélkül, de mégis hangosan, mutatja magát, felajánlkozik, csábít, tukmál, sima szájával kecsegtet, ránk nevet, és a kétes kedvünk úgy múlik el, mint egy gyerekkori horzsolás; zuhognak, peregnek a képek, hullik a fejünkre, mint az áldás, és egyszerre átjár a melegség, mintha egy puha, bolyhos, skót kockás pléddel takartak volna be, felnézek, látom a színeket, a formákat, és azok is látnak engem, mert a látvány, a világ visszanéz és azt látja benned, amit te benne, amennyit magadhoz tudsz vonni belőle, amennyit kiszakítasz – szakíts, ha bírsz. Felnézel, és látod az idő hangját ahogy halkan szöszölve bolyhosodik, igen, képzavar, hallod a hangokat, a látvány hangját, egyre hangosabban, minden mást elnyomva, diadalmasan zuhognak a hangok a retinádra, hallgatod önfeledten a látványszimfóniát, és ahogy átadod magad az áradásnak, egy-egy darabja, hangsora fennakad az emlékezet szitáján és kimerevedik, halmazállapotot vált, quadrofónia, mondanánk, ha volna ilyen szó, de kit érdekelnek már a szavak, ezek a házsártos házmesterek. S vajon mire jó mindez?, suhan át rajtad a kérdés, de ahogy felnézel, már jön is a válasz, mert azt látod, hogy mások is ugyanazt a képzenét hallják, amit te, hiába van a fülükben Ipodos dugó, és akkor rájössz, hogy akár akarod, akár nem, már nem vagy többé magadba zárva, hogy van valami, ami összeköt velük, hogy van egy átjáró, amelyen úgy sétálhatsz át hozzájuk és ők hozzád, mint nyári estéken az aranyhídon át a túlpartra, vagy mint a Nagy Detty képein a színek, a formák egymásba, test s lélek mámora zeng bennük ég felé, mondhatnám, valaki mással szólva, ha nem épp azon fáradoztam volna mostanáig, hogy sutba vágjam a szavakat. Ha itt szétnéznek, láthatják, milyen az, amikor ez valakinek sikerül is.

(Elhangzott  2011. november 16-án, a Budapesti Corvinus Egyetem Központi Könyvtárában, Nagy Bernadette Quadrofónia című kiállításának megnyitójaként. A tárlat december 10-éig látogatható.)

Pilinszky 90

Pilinszky János 1921. november 25-én született, azaz tegnap lett volna 90 éves. Az itt látható kép az idén ősszel kiállított Obeliszk sorozatom No.10-es darabja, s az Apokrif című verset dolgozza fel. A teljes mű meghallgatható és megnézhető a költő utánozhatatlanul ihletett előadásában. Nyolc és fél perc; nem szabad kihagyni.

Megújul a szigetszentmiklósi hévállomás?

 Újabb 15 tétellel bővült az Arnolfini Archívum "Szigetszentmiklós és környéke régi képeslapokon" című szekciója. A honlapon immár 151 lap tekinthető meg - méghozzá kétoldalasan - a Halmai-gyűjteményből, illetve további 25 a Helytörténeti Gyűjtemény anyagából, Vöő Imre gyűjtéséből. Az egyik új, 1930-as keltezésű szerzeményen a szigetszentmiklósi hévállomás látható. Az épülethez alighanem azóta sem nyúltak hozzá, s ez meg is látszik rajta. Jó hír, hogy az önkormányzat minapi ülésén arról döntöttek: fel kell újítani a megállót és környékét. Hátha...

Gyümölcsök Brazíliából

Különleges nap volt a mai az Arnolfini Mini[e]MailArt projekt életében: hat óra leforgása alatt (délután kettőtől este nyolcig) 13 vadonatúj szerzőtől érkezett munka - kivétel nélkül Brazíliából... Azon belül is valószínűleg mind Porto Alegre városából. Az itt látható képet például Iara Delia küldte, s ez a 90. kompozíció volt a No16-os kiírásban meghirdetett Gyümölcsök tematikában, amely november végéig, azaz még 9 napig van érvényben. Nem tudni pontosan, mi váltotta ki ezt az örvendetes fellángolást. De talán szerepe volt benne annak is, hogy a BOEK861 nevű tekintélyes buletin - amely egyebek mellett a mail art és a vizuális költészeti projektek egyik fontos szemléző fóruma - a minap beszámolt az Arnolfini Mini[e]MailArtról, részletesen bemutatva a No16-os tematikára érkezett műveket.

Zsubori Ervin: Hatvan

Hatvan szó. Eldöntöttem előre: ennyibe bele kell férnem. Mert amit nem lehet hatvan szóban elmondani, azt hetvenben sem lehet. De mi is férhet bele hatvan szóba? És mi férhet bele hatvan évbe? És fontosabbak-e a nagy szavak a kicsiknél? Mindebbe most nincs mód belemenni. Barátság. Szeretet. Művészet. És ez utóbbi szó már a negyvenhetedik volt. Itt hát a vége. Pont.

(Elhangzott 2011. november 17-én a Klauzál13 Galériában, ahol családtagok és barátok körében Mózes Katit köszöntöttük kerek születésnapján, a Kávé cukor nélkül című kiállítása képei előtt.)

Zsubori Ervin: Találkozás (1-2)

Találkozás (1)

József Attilával

a Dunánál

költészet napján

konok fejed

         galambok pihenője

görbült hátad

         sötét hóesés

kifűzött cipőd

         minden szabadságod

kifűzött cipőnk

         emlékedre üt

némán pillantasz fel

ifjúságod örök

– vasba merevült –

és körbejárható

és melléülhető

és megsiratható

csak kalapod tiéd

szorítod mint verset

ledobott kabátod redői

esővizet gyűjtenek

halk virágainknak

Találkozás (2)

József Attilával

a Dunánál

egy téli délután

nézlek: ülsz immáron tiéd a jelen

s csönded hallgatva elgondolkozom

nem fázol itt e holttesttelen sírban?

e fémvázba zárt lélek-grádicson?

lelógó karod felgyűrt ingeujja

és födetlen hatalmas homlokod

kiált ellent a fagyravált időknek

de a hajnal halott-fehérbe von

téged is lásd a jeges hullámokon

sehol egy dinnyehéj s virág is alig

terem már a tél-kor héttornya mögött

csak karók nyílnak inkább s a polcokon

hol egyre nő a múlt közös dolgaink

rendezetlen állnak napjaink között

(1984-85)

Quadrofónia a könyvtárban

Quadrofónia címmel nyílik a következő kiállítás a Corvinus Egyetem Központi Könyvtárában (1093 Budapest, Közraktár utca 4-6.), ahol ezúttal Nagy Bernadette - civilben az Írók Boltja "lelke" - mutatja be óriásnyomatait. Megnyitó 2011. november 16-án, 18 órakor, Nagy Zsuzsanna könyvtárigazgató köszöntőjével, Bán Zsófia író bevezetőjével, illetve Hományi Péter gitárjátékával. Megtekinthető december 10-éig. Az előző kiállításunk bontása során volt szerencsénk bepillantani a bemutatandó kollekcióba; igazán izgalmasnak ígérkezik.

A Corvinus-kiállítás katalógusa

Hivatalosan 2011. november 12-én bezárt, 14-én délelőtt pedig le is szedtük a Gesztusok a könyvtárban című háromtermes kiállítást a Corvinus Központi Könyvtárában. A zárásra időzítve jelent meg a tárlat digitális katalógusa, az Arnolfini Archívum gondozásában. A 40 oldalas kiadvány a kiállítás teljes anyagát, illetve Blahó András bevezető esszéjét tartalmazza, s egy fotó-összeállítás is helyet kapott benne a megnyitóról.

A Kováts group megnyitója

Chelemen Paula (klarinét) és Bálványos Judit (szaxofon) minőségét, intenzitását és már-már hosszúságát tekintve is koncerttel felérő produkciót mutatott be a Kováts group 2011. november 10-i megnyitóján a Csepel Galériában. A zenészek előbb szólóban, majd a megnyitó beszédeket követően - amelyeket Sárkány István galériaigazgató és Takács Ferenc irodalomtörténész adtak elő - közös improvizációval is közönség elé álltak. A fenti fotón a háttérben (a megnyitó személyek mellett) a kiállítók: Kováts Borbála, Rozália és Gergely, illetve Kelemen Kata és Kováts Albert. A falakon a textilművész Kata hatalmas méretű, jelekből építkező ihletett munkái.

Kováts Albert jellegzetes, hálózatokkal átszőtt, roppant gazdag és mozgalmas hátterű, összetéveszthetetlen kompozíciói mellett három idei keltezésű Übü-képet is bemutat.

Kováts Borbála szintén a védjegyének számító, rétegződéses építkezésű óriásnyomataiból állít ki, ám számunkra különösen kedves az Ausztrália című szériája is, amelyet eredetileg felkérésünkre, a 13. Arnolfini (Föld) Fesztiválra készített.

Kováts Rozália egy videóval is feldolgozott, minimalista ciklusát hozta el, míg Kováts Gergely termét - három eredeti megközelítésű filmes projekt mellett - egy installációval is felerősített, fotókra építő, a hulladék esztétikáját körbejáró ciklusa dominálja.

A rendhagyó kiállítás - amely tehát valójában öt tárlatot vonultat fel a több mint kétszáz négyzetméternyi galériarendszerben - december 9-éig tart nyitva; érdemes érte Csepelre látogatni.

Alkalmi Lapok - Kupás Péter

Amikor az ember már végképp nem számít rá, (majdnem) mindig befut még egy üdvözlet - ezúttal Kupás Pétertől, Somogyjádról. Péter legutóbb az Arnolfini Land Art Projektben jelentkezett egy szép sorozattal, de a Mini[e]MailArt-ra is küldött már képeket. Alkalmi küldeményében - az Állati Ábécékre utalva - saját állatkertje néhány tagját adta postára. A fenti tablót a borítékon, illetve a levél belsejében lévő grafikákból raktam össze. Klassz!

Kovátsok Csepelen

Különlegesnek és nagyszabásúnak ígérkezik a Kováts group című kiállítás, amely 2011. november 10-én, 18 órakor nyílik a Csepel Galéria Művészetek Háza összes termeiben (1215 Budapest, Csete Balázs utca 15. – bejárat az Árpád utca felől). A projekt az Arnolfini Családi Tárlatok sorozat részeként is megvalósulhatott volna (és erre így vagy úgy még sor is kerülhet), hiszen az öt kiállító közeli rokonságban áll egymással. Albert és Bori alkotásait jól ismerjük, már csak azért is, mert mindketten az Arnolfini Fesztiválok rendszeres szereplői, részvételük önmagában a minőség garanciája. Kelemen Kata textilművész – Albert felesége – pedig megtisztelt azzal, hogy előre adott egy példányt a kiállításra készült katalógusából, így róla is nyugodtan mondhatom: gyönyörű munkákat mutat majd be. Gergely és Rozália pedig legyen meglepetés.
A kiállítást Takács Ferenc irodalomtörténész vezeti be; közreműködik Bálványos Judit (szaxofon) és Chelemen Paula (klarinét). Megtekinthető december 9-éig.

Alkalmi Lapok - "saját levében"

Az Arnolfini Archívum kedvenc gasztrobloggerének, a "saját levében" blog szerzőjének, esélye sem volt, hogy küldeménye a postaládában landoljon: az ezúttal is kézbesítőszerepre vállalkozó Ira a küldeményt - egy szatyorba rejtve - kénytelen volt az ominózus fémalkalmatosság mellé, a kerítésre akasztani.
Megszabadulván a cukorspárgától, a preparált papírból egy natúr fadoboz bukkant elő, amelyben gondosan csomagolva öt gyönyörű, hatalmas és ízletes mézeskalács rejtőzött. (Egy még meg is van a sorozatból.)

A kollázstechnikával készült borítást érdemes közelebbről is szemügyre venni; ihletett munka.

Alkalmi Lapok - Mózes Katalin

A mátyásföldi postáskisasszony - mint utóbb megtudtam - kis híján lebeszélte Mózes Katit, hogy az egyedi grafikával, kollázzsal és nagyon régi velencei képeslappal felékesített, 20x20 centiméteres kartonját boríték nélkül próbálja meg feladni. Kati azonban kitartott eredeti elképzelése mellett, s neki lett igaza: az esős idő ellenére a lap tökéletesen sértetlen állapotban, patyolattisztán érkezett meg Szigetszemiklósra.

Alkalmi Lapok - Láng Eszter

Az itt látható doboz Láng Esztertől érkezett, méghozzá Ira közvetítésével, aki alighanem az október 19-i kiállításmegnyitón vehette át, hogy aztán szombat reggel becsempéssze a postaládába...
A díszítés olyan gazdag, hogy mindenképpen érdemes alaposan körbevizsgálni. A bélyegek térben és időben is roppant messzire vezetnek: Kubától Mongóliáig, illetve az NDK-tól a Szovjetunióig.
Jutott belőlük persze a szabályos hasáb két végére is.
És legbelül még egy csavar: az 50 csokoládét tartalmazó dobozban minden egyes fekete tasakra rákerült: After 50.

Mindehhez egy e-mailben még egy zeneszám is dukált - természetesen a Liszt-életműből választva.

Alkalmi Lapok - S. Nagy Katalin

Kata a bensőséges hangú e-mailjéhez hat képet csatolt; ezekből készült az itt látható kompozíció.

Alkalmi Lapok - Kováts Borbála

Hamisítatlan Kováts Bori-kompozíció, speciális matricával. Utóbbi - az alkalomhoz igazodva - egy kicsit az ötvenes éveket idézi...

Alkalmi Lapok - Torma Cauli

Klasszikus Cauli-lap érkezett Torma Lacitól, ragasztva, kollázsolva, ahogy azt tőle megszokhattuk. A nem címzett oldal betűkompozíciója nyilvánvalóan a közgázos kiállításon szereplő szó-obeliszkjeimre utal; a pontos megfejtésre - ha van - még nem sikerült rájönnöm.

(Bizalmas infó a szerzőtől: a lapnak nincs megfejtése, a látvány és a hangulat kedvéért ilyen.)

Alkalmi Lapok - Sáli Róza

A lengyel bélyeggel is megspékelt képeslap hátoldalán - bár ez nem túl kivehető - mintha főleg híres sakkozókat ábrázoló blokkok lennének. És mindjárt egy merész levezetés Sáli Rózától, amely talán arra utal: legalább öt évet letagadhatnék...

(Időközben kaptam egy fülest: az egyenlegek - más-más megközelítésben - az eddigi életszakaszokat mutatják. Az első így tagolódik: iskola előtt + általános iskola + középiskola + felsőoktatás + iskolák utáni évek. A felsőoktatásra jutó 5 év azonban véletlenül kimaradt a számításból, ezért borult a végeredmény. Amúgy az egyetem 4 évig tartott, de ha az újságíró iskola 1 évét is beszámítom, akkor kijön...)

Alkalmi Lapok - Gábos József

A Hoffmann Márta által is szignált üdvözlőlap képes felén Gábos Jóska fotója: rólam készült, a Budapesti Corvinus Egyetem Központi Könyvtárában még a héten megtekinthető kiállítás rendezése közben. A hátoldalon jól látszik: elég sok van már a rovásomon... Tőlük egyébként Barcelonából is jött egy Gaudi-lap; azt Gábos Emma is aláírta.

Alkalmi Lapok - Turbuly Éva

Ez a lap Zsuzsáékéval együtt érkezett, szintén borítékban. Szerzője az Artemisz Kiadó vezetője, az Állati Ábécék kiadója - immár barátunk Sopronból. Kollázstechnikát is alkalmaz - jól kimutatható a Lakner-hatás és a Cauli-hatás -, s az ábécékre rímelő verset is bevet. A képes lapon felbukkanó vidám csipkebogyó az Állati Növényi Ábécé belső borítóján indult világhódító útra. A lapot Éva társa, Szilveszter is jegyzi.

Alkalmi Lapok - Lakner Zsuzsa

Elsőként jött, borítékban, s azon belül is lefóliázva, egyenest Susanniából. Zsuzsa mellett Hoffmann Tomi is jegyzi. Nagyon nehéz pontosan megszámolni, de csodálkoznék, ha nem ötven betűtésztát látnánk a kompozíción.

Alkalmi Lapok - Tenke István

Leginkább a Susanniconon megjelent "hálós üdvözlet" motívumvilágához húz Tenke Pisti - egyebek mellett az Állati Ábécék illusztrátora, amúgy civilben a Kavi-Art Kft. tulajdonos-vezetője - rajza, amely az "e-Világi Háló" címet viseli. Stílusosan e-mailben érkezett.

Hálós meglepetés

Néhány nappal ezelőtt, amikor épp öt évtizeddel múlt el, hogy Liszt Ferenc után másfélszáz évvel megszülettem, egyszer csak azt vettem észre: egy félig virtuális, félig valóságos meglepetésparti főszereplője vagyok. Akkor kezdtem el gyanakodni, amikor a születésnapomat megelőző délutánon három mail-art küldeményt is találtam a postaládában – úgy, hogy előző nap is érkezett kettő. Aztán amikor éjfélt ütött az óra, rátévedtem a Susannicon portálra, ahol (Lakner Zsuzsa fenti nyitóképével bevezetve) egy terjedelmes és – Dániel Andrástól Vass Tiborig – igen sokszereplős „hálós üdvözlet” fogadott; persze erős költői túlzásokkal, de nagyon meghatóan. Ez az összeállítás nyilvános, megismerhető, ám a barátoktól postán jött mail-art küldemények, illetve e-mailben érkezett képes üdvözletek mindeddig rejtve maradtak. A következő bejegyzések ezeket villantják majd fel. És még egyszer, ezúton is: köszönet mindenkinek – természetesen a személyesen, vagy kép nélkül gratulálóknak is – mindenért!

Megnyílt a Mózes-tárlat

A budapesti Klauzál tér 13-as szám alatt, a Vince Kiadó gondozásában, igen gazdag kínálatú, nívós könyvesbolt működik, amelyhez egy külön teremben hangulatos galéria is tartozik. Itt, a Klauzál13 Galériában nyílt meg 2011. november 3-án este Mózes Katalin festőművész legújabb kiállítása, amelynek felvezetésére engem kért meg S. Nagy Katalin, a tárlat rendezője; a megnyitó szövege - további képekkel kiegészítve - a Susannicon portálon olvasható. A kiállítás egészen gyönyörű lett, a fehér falakon valósággal ragyogtak a fekete tónusok által dominált képek. A jó hangulatú megnyitón, a zsúfolásig megtelt teremben igazi értő, szakavatott közönség jött össze; Kata számításai szerint 66-an voltunk.

Zsubori Ervin: Novemberi triptichon

November első napján, a verőfényes őszben, Irával sétáltunk egyet a közeli erdőben.