Gábos József: Párizs

Na, ki a magasabb?

Sün Balázs a lakáspiacon

Sohasem lehet tudni, ki honnan jut hozzá életbevágó információhoz! Álljon hát itt egy olyan bejegyzés, ami még sosem: egy lakáshirdetés. Olyan, mint a mesében…
Történt pedig, hogy egy Arnolfini-barát családnál, a szépen cseperedő csemete mellé, kistestvér érkezése vált aktuálissá. Így az a szép napfényes lakás, amely addig a maga két és fél szobájával meleg kuckóként szolgált nevezett famíliának, kezdett szűknek bizonyulni, akár Sün Balázs és testvérei számára az erdő széli tölgy tövében álló házikó. Ez ugyan nem erdőszél, hanem Újlipótváros a XIII. kerületben, de éppenséggel a nappali és az egyik szoba itt is egy zöld belső kertre néz. És nem csak néz, hanem jó messzire lát is, hiszen a lakás a felső szinten található. Ám ne ijedjünk meg, nem toronyházról van szó, itt a felső szint pusztán a negyedik. És nem csak a Bessenyei utca nyugalmas, ahová a kisebb szoba és a konyha nagy ablakai kukucskálnak (nem mellesleg: szintén öles fákra), hanem maga a társasház is, amelynek csendjét nem veri fel a lift bántó zakatolása. Mit is mondhatnánk még? Van itt minden: parkettás szobák, járólapos konyha és fürdő (az elmélyült olvasáshoz nélkülözhetetlen külön mellékes helyiségről nem is beszélve), gardróbosított közlekedő, szalámivégekért kiáltó kamra, légkondi a globális és lokális felmelegedés ellen, ökotávfűtés, nyomott közös költség (11,5 ezer, de vízdíjjal ám), garázsbérlés (5,9 ezer, de fűtötten ám), és még ki tudja, mi minden, ami kell. És mindez több mint 60 (igaz, kevesebb mint 62) négyzetméteren! És mennyiért? Közvetlenül a tulajdonostól? Kérem szépen, potom 13,9 millióért! Mert ez az ár. És ez még csak az irány!
Én bizony, ha mondjuk még csak terveznénk az első srácot, vagy még halogatnánk a másodikat, akkor nem sokat teketóriáznék! Rögvest hívnám a nullahat-húsz-kilencvenhét-tizenhárom-ötszázötvenegyes számot! Egy jottányit lejjebb állítanám az irányt, és amint lehet, új lakba költöznék, mint Sün Balázs…

Zsubori Ervin: Novemberi nyírfa

"A nyírfa, ha nem túl viharos a szél, nem szétszórja a leveleit az őszbe, mint mondjuk a jegenye vagy a fűz, hanem csak áthelyezi lombját egy másik dimenzióba: a koronája alá, a földre. Térből síkba vált. Megágyaz magának télire. És e dunyha éppolyan szép, mint amikor íves pihéi még az ágon libegnek. És ugyanúgy megszámlálhatóan végtelen." (Zsubori Ervin)

Kováts Albert hálózatai

Néhány napig még látható Kováts Albert festőművész (az Arnolfini Archívum barátja, az Arnolfini Fesztiválok állandó résztvevője) kiállítása Budapesten. A Labirintusok és hálózatok című tárlat a Faur Zsófi által jegyzett Ráday Galériában (1092 Budapest, Ráday utca 8.) tekinthető meg, utoljára november 21-én szombaton, 10-től 13 óráig - a szerző jelenlétében -, illetve még 18-tól 22 óráig is, a Galériák Éjszakája keretében. Nem szabad kihagyni!

Hősök tere

A kihalt Hősök terén, egyedül az emlékmű előtt, sudár nő áll, fagylaltját szájához emelve. Lehetne még lány is, de valahogy érezni, hogy asszony, vagy legalábbis eldőlt már, hogy az lesz. Sötét, minden bizonnyal kék kartonszoknya; fehér, hosszú ujjú blúz; világos, nyitott orrú szandál; citrom és csoki. Hátra fésült dús haj, telt csípő, talán kissé túl gömbölyded bokák, de karcsú derék. Összezárt sarkakkal áll, már-már vigyázban, mint akit ritkán fényképeznek, de a lelógó, nyitott tenyerű jobb kéz és a fesztelen mozdulat a tölcsérrel elárulja: boldog. Nyilván nyár lehet, vagy kora ősz; a szoknyát oldalra fújja a Dózsa György úti szél. Ezerkilencszázhatvanat írhatunk, hiszen én még nem vagyok ott. Vagy mégis ott lennék már, ott a képen, csak még láthatatlan? Jó lenne átmenni most a szomszéd szobába, s megkérdezni, hogy is volt pontosan. De nem mennék át úgysem, hiszen mindjárt éjfél. Kétezer-kilenc, november tizenhét. Anyu ma lett volna hetvenkét éves.

Mindjárt jön az Állati Állati Ábécé

Így karácsonyhoz közeledve, egy különösen örömteli hír: napokon belül kijön a nyomdából az Állati Állati Ábécé - Pletykák, szóbeszédek, rosszindulatú híresztelések című kötetünk, amelyben az általam írt 32 bohókás/abszurd/pletykálkodó vers és szereplői Tenke István barátom felszabadultan groteszk illusztrációin kelnek életre. A soproni Artemisz Kiadó gondozásában megjelenő, alsósoktól nagypapákig ajánlható könyvről (majdnem) minden megtudható a projekthez készült, bloggal is kiegészített önálló honlapon. Izgalmas!

Turbuly Éva: Az óriások erdeje

"A kép a Soproni-hegységben lévő Hidegvíz-völgyben készült, 2009. november 15-én. Az egyik részen gyönyörű, 100 évesnél öregebb bükkfák és fenyők állnak, magamban az óriások erdejének nevezem. Van egy kedvenc fám, ő a király. Ilyenkor ősszel a legszebb, bár egy jó hetet késtünk, a levelek mostanra már lehulltak." (Turbuly Éva)

A Kaspó Projekt az Arnolfini NetGalériában

Harminckét alkotó - ha jól számolom - harminchárom megfestett óriáskaspója száz képen több oldalról bemutatva: egy rendhagyó debreceni művészeti és városszépészeti akció teljes dokumentációja az Arnolfini NetGaléria No40-es tárlatán. Láng Eszter bevezetőjével és fotóival, arnolfinis tálalásban.

A lábsimogatóktól a zsippzsuppolókig

Az idén augusztus végéig 64 ezer gyermek született Magyarországon. A legkisebb közülük 9 hetes – igen, ezt az elején még hetekben számoljuk –, a legidősebb 10 hónapos: szinte már óriás! Ehhez jön még 99 ezer bébi az elmúlt esztendőből; bizony, köztük már olyan is akad, akinek mindjárt két gyertyát kell szúrni a csokitortájába, azaz nagy culának számít, mások épp a napokban jutnak el először elengedett kézzel a nagy zöld hokedlitől a tévénéző fotelban tévénéző apukáig. Ne feledkezzünk meg azonban arról a 97 ezer kissrácról sem, akik 2007-ben látták meg a napvilágot, s azóta is csak mennek, magyaráznak, bukfenceznek, mindentösszekennek megállás nélkül.
Akárhogy számolom, ez 260 ezer csemete. Ha ebből levonom a kettes és hármas ikreket, továbbá azokat, akik annyira népszerűnek bizonyultak, hogy a lehető legrövidebb időn belül kiköveteltek maguk mellé egy kistestvért is, akkor sem járunk sokkal 222 ezer alatt. Magyarán, minimum ennyi családnak lehet égető szüksége rövid időn belül, ha nem azonnal, Godina Mónika Lóg a lába, lóga című mondókás-könyvére. A marketingben ezt hívják célcsoportnak. És akkor még nem is beszéltünk a bölcsődei dadusokról és az óvónőkről. Ha csak a felük megveszi, már az is 111 ezer eladott példány! No, az lenne ám csak a szép! Azért a zeneiparban már több mint 7-szeres platinalemez jár!
De hát miért is ne vennék meg? A gyógytornászként, jövendő gyógypedagógusként és gyakorló anyukaként egyaránt munkálkodó szerző olyan mondókákat és ölbeli játékokat gyűjtött tematikus csokrokba, amelyek szinte minden korban, napszakban és élethelyzetben kapóra jöhetnek a kisgyermekek körül bábáskodóknak. Vannak ezek között ébresztgetők és öltöztetők, lábsimogatók és ujjnyitogatók, főzőcskézők és etetgetők, zsippzsuppolók és höcögtetők, mendegélők és csüccsenők, fürdetgetők és altatók. És nem csak ám maguk a versek, de gyakran az egyes sorokhoz, versszakokhoz párosítható mozdulatok, gesztusok, játékok, rituálék leírása is megtalálható a most elkészült könyvben. Mindez Jordán Katica vidám és szemléletes illusztrációival, a soproni Artemisz Kiadó gondos gondozásában, s akkora szeretettel tálalva, hogy az csuda. Az olvasónak nincs is semmi dóga, csak kikeresni az épp esedékes mondókát, majd annak ritmusára jól meggyömöszkölni, vagy éppenséggel álomba ringatni a neki rendelt aprószentet.

Godina Mónika: Lóg a lába, lóga – mondókák és ölbeli játékok kicsiknek * Artemisz Kiadó, 2009 * 111 oldal * Ára 2000 forint (a kiadó honlapján 15 százalékos kedvezménnyel rendelhető)

Radnóti 100

Radnóti Miklós születésének 100. évfordulója alkalmából elektrografikai kiállítás nyílik 2009. október 7-én, szerdán 17 órakor a XI. kerületi Albertfalvi Közösségi Házban (1116 Budapest, Gyékényes u. 45-47.). A címében – „Ki géppel száll fölébe…” – a híres Radnóti-sort parafrazáló tárlatot a Magyar Elektrográfiai Társaság szervezte, s Hernádi Paula alelnök nyitja meg. A tagokon kívül több meghívott alkotó – köztük Láng Eszter és jómagam – munkája is helyet kapott az október 27-éig látható anyagban.

Eszter és Barnabás a futópályán

Budapestre beszökött az ősz – pontosabban befutott, méghozzá a gyerekeinkkel együtt. Eszter immár törzsgárdistaként, Barnabás pedig második alkalommal indult a Batthyány Kázmér Gimnázium csapatának tagjaként valamely fővárosi futóversenyen. A 24. Spar Budapest Nemzetközi Maraton és Futófesztivált verőfényes időben, 2009. október 4-én rendezték meg, ahol a gimi ezúttal 9 fős mezőnnyel képviseltette magát. Eredetileg mindkét indulónk a 3,5 kilométeres Maratonkára jelentkezett, ám az utolsó pillanatban kiderült, hogy a 7,2 kilométeres Minimaratonra regisztráló Dornbach Ádám is inkább a rövidebb távon tenné próbára magát, így rajtszámot cserélt a közben már hosszabb távra vágyó Barnabással. Eszter magabiztosan és könnyedén teljesítette az általa választott távot; helyezéséről nincsenek információk. Nem így Barnabáséról, az ő mezőnyükben ugyanis már a cipőkön rögzített csipek segítségével hivatalos időmérés is történt, így a verseny honlapján közzétehették a részletes eredménylistát. Ez alapján büszkén jelenthetem, hogy a 8656-os rajtszámmal induló Barnabás - minden különösebb felkészülés nélkül, s alighanem életében először futva ilyen hosszú távot -, tartva a tempót a rutinosnak számító csapattárssal, Pintér Tamással, 37 perc 28 másodperc alatt teljesítette a távot!Viszonyításképpen: a Minimaratonon összesen – felnőttek és gyerekek, férfiak és nők együtt - 1439-en értek célba, s közülük 873-an Barnabásnál gyengébb időt tudtak felmutatni. A férfiak 773 résztvevős mezőnyében ez a 413. helyre volt elég (a győztes 25 percet produkált, míg az utolsó helyezett 65 percet), s 513 női versenyző idejénél is jobbnak számít. Szép volt, srácok!

A Farkas család a 2B-ben

A műfajok közti átjárás fontosságát valló 2B Galéria (1092 Budapest, Ráday utca 47.) egyik izgalmas rendezvénysorozata a Művészcsaládok című széria, amely 2002-ben az Erdély család alkotásainak bemutatásával indult, s immár nyolcadik fejezetéhez érkezik. Ezúttal a Farkas családdal ismerkedhetünk meg, amelynek legismertebb képviselője a nagyszerű festő, Farkas István (1887–1944). A tárlat keretében az ő képei mellett Kohner Ida, Charles Farkas, Paolo Farkas, Stefano Farkas, Ida Farkas, Giorgio Farkas, Czafrangóné Bandl Mária, Anna Farkas, Riccardo Farkas, Sofia Farkas, Bandl Andrea, Bandl Tamás és Matteo Camiciotti Farkas is megmutatkozik majd valamilyen módon. A kiállítás kurátora S. Nagy Katalin, s ő is nyitja meg a rendezvényt, 2009. szeptember 2-án, 18 órakor. Megtekinthető október 10-éig.

Óriás art-kaspók Debrecenben

Debrecenben, a Modem igazgatója, Gulyás Gábor ötlete nyomán, felkért művészek által megfestett - s természetesen cserjékkel ékes - óriáskaspók lepték el a Csapó utca térszerű kialakítású új sétálószakaszát. A munka egyik aktív és alkotó résztvevője Láng Eszter barátunk volt (az itt látható két fotót is ő készítette), akinek képes beszámolója az Irodalmi Jelen című kulturális portálon böngészhető. Remek ötlet, artisztikus kivitelezés! Szép munka!

Eszter az Országos Bajnokságon

Vízisport-történeti esemény színhelye volt augusztus első hétvégéjén a Velencei-tó mellett fekvő Sukoró. Az ottani pálya adott otthont a Gyermek, Kölyök, Serdülő Magyar Bajnokságnak. A Kolonics György Emlékversenyként is aposztrofált háromnapos viadalra 59 egyesület 2871 (!) nevezést adott le, s a rendező Magyar Kajak-Kenu Szövetség 123 bajnoki aranyérmet osztott ki. A Kajak-kenu sport című szakmai honlapon az eseményről szóló tudósítás ezzel a mondattal zárult: „A Magyar Bajnokság után kijelenthető, hogy legalább 10-15 évre biztosítva van a felnőtt válogatottak sikeressége.” A sporttörténeti jelleget mégsem ez adta a nagyszabású megmérettetésnek, hanem az, hogy Zsubori Eszter életében először itt indult kajakversenyen, méghozzá ugyebár mindjárt az országos bajnokságon, a K-1 Női Serdülő V-VI. korcsoport 2 ezer méteres döntőjében. A 2009. augusztus 2-án, 12 óra 10 perckor elrajtolt futamon Bános Roxána (Vértesi Erőmű SE) mindjárt az elején elhúzott a mezőnytől, s előnyét egyre csak növelte, így hatalmas fölénnyel szerezte meg az aranyérmet. Másodikként Aszódi Fanni (Mezőgép) ért célba, ám a bronzérem a Kis-Dunai Sportegyesület (KDSE) színeiben 5-ös rajtszámmal versenyző Eszter nyakába került, aki magabiztosan, a saját tempóját tartva teljesítette a távot, jócskán ráverve az utána lapátolóra. A befutást követően nem maradhatott el az olimpiai döntők után megszokottnak mondható, s a kánikulában kifejezetten üdítő hatású vízbeborulás sem (még ha utóbb kiderült is: a produkció nem szándékosan történt). Mindenesetre csapattársai, valamint edzői - Kákai Bettina és Básti Attila - méltán gratuláltak a boldog „elsőbálozónak”, nem is beszélve a büszke családtagokról, azaz rólunk. Szép volt, Eszter!
Fotók: Horváth Ira

Szimmetria Fesztivál

A Szimmetria Fesztivál 3 évente sorra kerülő, nemzetközi részvétellel zajló tudományos-művészeti programsorozat. Célja: kapcsolatteremtés olyan tudósok és művészek között, akik munkájukban a szimmetria valamely formájával vagy annak hiányával, sérülésével foglalkoznak. Programjában tudományos konferencia, kiállítások, koncertek, performanszok szerepelnek. A tízéves múltra visszatekintő fesztivál központi helyszíne 2003 óta Budapest, amelyhez vidéki – győri, pécsi, szentendrei – társrendezvények kapcsolódnak. Fő szervezője a Symmetrion, a Szimmetrológia Alapítvány budapesti székhelyű nemzetközi intézete. Tudományos és művészeti szakmai hátterét a Nemzetközi Szimmetria Egyesület több mint félszáz bólországból érkező tagsága, és választott testületei adják. A művészeti programok szervezésében a fesztivál érdemben támaszkodik a Nemzetközi Mobil MADI Múzeum Alapítványra. Az idei triennálé vezető kiállításának koncepciója Dárdai Zsuzsa nevéhez köthető; címe: „Vonal. Az egydimenzió érzete.” A szeptember 30-ig látogatható tárlatot 2009. július 31-én 19 órakor Schiller Róbert, a kémia tudomány doktora nyitja meg a B55 Galériában (Budapest, V. kerület, Balaton u. 4.). Ezen esemény keretében lesz az augusztus 5-éig tartó Szimmetria Fesztivál ünnepélyes megnyitója is, amelyet Kroó Norbert, az MTA alelnöke jegyez.

Az 5 éves Spanyolnátha nyári száma

Szokásos – értsd: a megszokottan magas színvonalú – nyári számmal ünnepelte 5. születésnapját a Spanyolnátha művészeti folyóirat, amely immár (a rendszeresen megjelenő online művészeti periodikák közül elsőként) ISSN számmal is büszkélkedhet impresszumában. A lapszám egyik masszív tömbje a Miskolci Operafesztiválokhoz időzített Légyott-összeállítás, Vass Tibor (egyben Spa-főszerkesztő) projektje. Az idei, 9. randevú alkalmából B. Artók és B. Écs, a világ két vezető hatalmának ura azon tanakodik, miként invitálja e-mailben válságtanácskozásra a másikat. Ki verssel, ki prózával, ki grafikával, ki ezzel is, azzal is reagált a felkérésre. A Spanyolnátha nyári számából az egyetlen könyv alakban (100 számozott példányban) megjelenő e-mail antológia teljes, 90 szerzőt felvonultató anyaga megismerhető (ha esetleg valaki nem lett volna ott június 17-én a miskolci Déryné-kertben, ahol színészek tolmácsolásában élőben is átélhetetővé tettek egy válogatást az alkotások közül).
Ha már a könyv alaknál tartunk, Dukay Nagy Ádám küldeménye egyetlen, az elektronikus levelek végén gyakran felbukkanó mondat: „Mielőtt kinyomtatná ezt az e-mailt, gondolja meg, valóban szükséges-e. Napról napra kevesebb fa lesz a világon.” A képi munkák közül Kováts Borbála fotózott installáció-sorozata arról tanúskodik, hogy a Válság a fűszerektől kezdve a cigarettán át a samponig mindenen elhatalmasodott. A „vegyes” műfaj egyik kiemelkedő darabja Géczi János projektje, amelynek keretében, mintegy tananyaggá emelve az aktuális tematikát, diákjaival - a PTE Művészeti Kar festő szakának másodéves hallgatóival - közösen reagált a fel/kihívásra. Kónya Ábel az indokolt hangjegyszám-csökkentést szorgalmazza, s ennyiben képileg rokonságot mutat az általam választott megközelítéssel, ahol viszont a válság hatására – nem függetlenül a zenei tőzsdék mélyrepülésétől, amelynek kapcsán például a derivatív divertimentók jelenértéke a nullához konvergál, tiszta finanszírozási forrásokat pedig szinte lehetetlen találni – a partitúra egyes elemei egyszerűen eltűnnek a lapokról. De hullanak a kottafejek Molnár Attila Benedek írásában is, amelyből egyébiránt kiderül: a Kékszakállúnak mostanság két ajtóval kevesebbel kell beérnie a várban. Ezúttal is szemet gyönyörködtető (s egyúttal szellemet is mozgató) Susanna Lakner patinás kollázsa. A bő irodalmi termésből e felületen nincs mód érdemben szemezgetni, ezért álljanak itt csupán Vörös István Válságkeringő című versének kezdősorai: „Ha ez válság, / elegem van, / ha ez humbuk, / elegem van, / ha ez jó így, / elegem van. / Magyarázat / van elég.”
No, ha ez ebben az ütemben folytatódik, kissé hosszú lesz ez a recenzióféle, úgyhogy a többi masszív tömbről csak érintőlegesen szólnék. Mindenekelőtt Berka Attila és Székelyhidi Zsolt (egyben Spa-szerkesztők) többrétegű, polemikus, parafrazologikus és muzsikus performanszáról, amellyel Erdély Miklós előtt tisztelegnek, aki a nyári lapszámbemutató napján lett volna 81 éves. A másik emlékező ciklus már többszereplős: ebben - Fodor Tünde (egyben Spa-szerkesztő) ihletett ráhangolójával - 17 képzőművész, szobrász, grafikus, festő alkotását közli a lap, akik mind kaptak valamit a 80 éve született Anne Franktól, "s adnak is általa - nekünk".
Vannak persze szépírások és recenziók is bőviben, de a nyári lapszámról szólva mindenképpen említést érdemel az immár hagyományosnak mondható Önök kerték - 3. Spanyolnátha Kertfesztivál is. A meghívottak a 2009. július 4-i miskolci lapszámbemutató másnapján, a szerkesztőség, illetve a főszerkesztő (egyben Vass Tibor) kertjében kép- és kéziratkiállítás keretében aggatták, csipeszelték, tűzdelték, létrázták, citálták, performálták a VI. évfolyam 2. számának szinte teljes anyagát, ütemes élő netes közvetítéstől és tombolatárgyaktól kísértetve, majd leöblítve mindezt egy jó hideg sörrel. Egészségünkre!

1 minute on ice

Némi szünet után, ebben a rekkenő kánikulában, térjünk vissza egy hűsítő etűddel, visszautazva a télbe. Most nehéz elképzelni, de januárban olyan hideg volt, hogy a Ráckevei Duna-ág teljes szélességében befagyott. Eszter a fényképezőgépével száguldott a jégen, s rögzített vele egy rövid videót is. Ebből szerkesztettem az alábbi filmet, amely egyfelől a végtelen siklás élményét idézi, másrészt azt szimbolizálja, hogy néha a mégoly közelinek látszó célok is elérhetetlennek bizonyulhatnak. Csak egy perc az egész. Korcsolyákat fel!

Bátai képírásai a Kempinskiben

Képírás címmel látható kiállítás Bátai Sándor munkáiból egész nyáron a Kempinski Hotel Corvinus galériájában (1051 Budapest, Erzsébet tér 7-8.)

Apaképek New Yorkban

Az Arnolfini Archívum és a Jardin Galerie több évre visszatekintő együttműködése keretében néhány hónapja felkérést kaptunk arra, hogy a New York-i gyermekművészeti intézmény nyári tárlatához küldjünk ki képeket. Az alkotócsoport ezúttal is a szigetszentmiklósi Bíró Lajos általános iskola Bán Anikó vezette, immár másodikos osztályának tanulóiból állt. A Család/Anya/Apa tematikából most az Apákra esett a választás, s végül egy 21 darabos, roppant egységes és valóban ihletett vízfestmény-kollekciót postáztunk a galéria címére. A No54-es sorszámú tárlat 2009. június 4-én megnyílt, s az anyag immár a galéria honlapján is megtekinthető.

Mini[e]MailArt - nyári forduló

Május 31-én éjjel lejárt az Arnolfini Mini[e]MailArt hatodik kiírásának határideje; a Tiszta jelek / Simple signs tematikára 62 munka érkezett, pontosan annyi, mint az előzőre. Pontosabban mégsem annyi: Szigeti Tamás itt látható időn túli küldeményével mégis csak megszületett az új rekord. Igaz, ez a kép már már nem kerülhetett fel a blogra, mert közben azon már a No7-es széria, a Közönséges gombok / Ordinary buttons képei sorjáztak. Elsőként ezúttal Burger István nyomta meg a gombot.

Láng Eszter: Fábián Ida emlékére

csak mosolygott
csak festett
csak jelen volt
csak hellyel kínált
csak vizet adott
csak kikísért
csak elköszönt
csak visszavárt
csak szeretett
csak hallgatott
csak elment
csak hiányzik

Requiem

Ma este, a még tavaly vásárolt bérletünk utolsó előadásaként, Irával meghallgattuk Wolfgang Amadeus Mozart Requiemjét a Zeneakadémián. A MÁV Szimfonikus Zenekart Kollár Imre vezényelte. Szólót énekelt Kertesi Ingrid, Bódi Marianna, Fekete Attila és Busa Tamás. Közreműködött a Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás). A programban nem volt feltüntetve, de mi tudtuk: ez a gyönyörű gyászmise Ida Mamáért is szólt ma.

Gyász

Édesanyám, Fábián Ida - Anyu, Ida Mama - 2009. április 11-én, Nagyszombat napján, életének 72. esztendejében, elhagyott bennünket. Jó ember volt, tiszta lélek, szerető anya és boldog nagymama. Utolsó óráiban mindvégig ott voltunk mellette: ültünk az ágya szélén; hallgattuk, ahogyan lélegzik; fogtuk a kezét. Békében, nyugalomban ment el, hajnalhasadtával, amikor megnyílik az égnek boltozatja. Emléke velünk marad.

Arnolfini Húsvét, 2009

A tojásokat tervezte, festette és díszítette: Zsubori Eszter. Fotó: Zsubori Ervin.

Torma Cauli húsvéti lapja