2008. január 31., csütörtök

Magyar kiállítás New Yorkban

Partnerünk, a New York-i illetőségű, gyermekművészeti alkotásokkal foglalkozó Jardin Galerie legújabb, No46-os kiállítása a Család/Anya tematika köré szerveződött. A 2008. január 23-án nyílt tárlatra - Eszter és Barnabás képei mellett - ezúttal is a szigetszentmiklósi Bíró Lajos Általános Iskola Bán Anikó vezette 1.b osztályának tanulóitól küldtünk ki rajzokat. A magyar kollekció, továbbá egy válogatás a megnyitó képeiből, az Arnolfini Archívum Jardin-szekciójában tekinthető meg, a korábbi másfél tucat közös projekttel együtt. A mostani kiállítás alkalmából, mások mellett, felkerült a falakra Zsubori Eszter 3,5 évvel ezelőtt, 10 éves korában készített, Anya egy hosszú napja című - 2006 novemberében a New York-i UBS Art Galleryben rendezett nagy Jardin-kiállításon már bemutatott - sorozata is; a magyar részvételt szemléltető blokkból ennek a képei is elérhetőek.

2008. január 30., szerda

Az ArnolfiniBlog a Startlapon

Az Arnolfini NetGaléria és az Arnolfini Retro Fesztivál után az ArnolfiniBlog is felkerült a Startlapra, a blog.lap.hu szekció Blogroll rovatába.

2008. január 27., vasárnap

Tettamanti-kiállítás Esztergomban

Annak idején, még valamikor a rendszerváltás környékén, a Magyar Nemzet hasábjain találkoztam először Tettamanti Béla összetéveszthetetlen, sejtelmes-titokzatos, mélyen intellektuális, mégis bárkit megérinteni képes rajzaival. A sors úgy hozta, hogy ma a Figyelőnél időnként én magam kerülhetek abba a helyzetbe, hogy dönthessek arról: hol, melyik íráshoz, mekkora méretben jelenjenek meg e grafikák a lapban. Ez persze inkább csak akkor válik az én reszortommá, ha grafikus-művészeti vezető kollégám, Dániel András - az Arnolfini Archívum barátja, s egyebek mellett az Ani baba és a 40 rabló, valamint a Napi lapok című szériák alkotója - szabadságon van. Nos, Andrásnak ezúttal nem kellett szabadságot kivennie ahhoz, hogy Esztergomban, az El Greco Galériában január 26-án megnyissa a Munkácsy-díjas grafikus tárlatát. Elég volt szombaton elutazni a helyszínre, pontosabban egy kicsit tovább: a jövőbe, sőt talán egy másik galaxisba is... A Jelentés a központnak című bevezető mindenesetre elolvasható a Komárom-Esztergom Megyei Online honlapján, ahol Rafael Balázs fotói segítségével a megnyitó hangulatáról is képet kaphatunk.

Lakner Zsuzsa kiállítása: Arcok

Lakner Zsuzsa - avagy Susanna Lakner - munkái nem először láthatóak az Arnolfini Archívumban: az eddigiek közül Susannia partjai című kollázstárlata és az Arnolfini Retro Fesztiválra készített, Az időn kívül című sorozata emelhető ki. A most nyílt kiállításon Zsuzsa új oldaláról, pecsétmetszőként mutatkozik be: az Arcok címet viselő kisméretű leporelló karácsonyi ajándékként került az archívumba, s megtisztelő különlegessége, hogy az ismert és kevéssé ismert arcok között jómagam is felbukkanok, pecsétradírba vájva...

2008. január 23., szerda

Szigeti Tamás: Egyedül

Szigeti Tamás az Arnolfini Archívum barátja, a Figyelő képszerkesztője, a Magyar Fotóriporterek Társasága elnöke. Ez a képe 1987-ben Vietnamban készült. A kisfiú (kislány?) tehát ma már húszegynéhány éves. Vajon mi lehet vele?

2008. január 22., kedd

Az Arnolfini Archívum kedvenc filmszínháza

Harmincegynéhány évvel ezelőtt, amikor először váltottam jegyet a szigetszentmiklósi moziba, még tömegek jártak ide. Kígyozó sorok a pénztár előtt, teltházas előadások. A Szelíd motorosokra a Nádasdy néni nem adott jegyet, mert még nem múltam el 16 éves, később viszont A kék katonára bejutottam valahogy, pedig az 18-as volt. Ma is pontosan emlékszem a helyre: körülbelül a 14. sorban lehetett, balról a harmadik vagy negyedik szék. Durva film volt, valóban. Aztán nevezetes volt még a Pillangó, amelyet anyuval együtt láttunk, szoktuk is néha emlegetni, meg A kőszívű ember fiai, ahol a film első jeleneteinek egyikében derült ki számomra: a mű a Baradlay családról szól, én viszont nem sokkal korábban úgy jutottam túl a teljes könyvön, hogy Bradlaynak olvastam a nevet...
Később, ahogy elterjedt a tévé, majd sorra nyíltak a plázák a környéken, megritkultak a nézők. Az utóbbi évekből két nagy teltházra emlékszem: a Csinibabán valóban a csilláron is lógtak, és érdekes módon, a Baz Luhrmann-féle Rómeó és Júlia keltett még "pánikot". Amúgy, egy normál vetítésen, tucatnyi néző már jónak számít, de előfordul az is, hogy csak kettőnk kedvéért marad fent este tízig a mozigépész.
Pedig az immár a hetedik X-et taposó, s jó ideje ismét a Nádasdy család tulajdonába visszakerült filmszínház jobb sorsot érdemelne. Több mint háromszáz fős, pár éve felújított nézőtere, hatalmas vászna, dolby surround hangtechnikája, megfizethető árai, s a hét öt napjára (hétfő és szerda kivételével - de időnként olyankor is vannak filmklub-darabok) meghirdetett tizenegy előadása - helyben pattogatott kukoricával, hűtött üditőkkel, ahogy dukál - méltán tarthatna igényt komolyabb érdeklődésre a harmincezres város lakói részéről. A mostani, január 3-ától február 5-éig szóló műsorfüzetben például 15 film kapott helyet, a Macskafogó 2-től az Elizabethig.
Az Arnolfini Archívum kedvenc filmszínháza mindenesetre másfél évtizede a szigetszentmiklósi Nádasdy mozi, s az is marad (egy ideig még bérletünk is volt, csak pecsételtetni kellett). Ha más is kedvet kapna hozzá, s még nem akadt a kezébe a friss ismertető füzet, rajtunk ne múljon: az aktuális moziműsor immár a honlapunkon, közvetlenül a mozi.arnolfini.hu aldomain felől, illetve az Aktív zóna menüpont Mozi szekciója alatt is elérhető, benne az időpontokkal, a filmek főbb adataival, linkjeivel. Jó szórakozást!

2008. január 19., szombat

Váli Dezső: Hó a francia-udvarban

Váli Dezső nem csak kiváló festő, de avatott fotós is. Ezt a képet a honlapján (deske.hu), a 2000. június 11-e óta vezetett blog-szekcióban (Válinews) láttam meg, s engedélyt kértem rá (mely amúgy eleve adott volt), hogy megjelentethessem itt. A precíz dokumentációból kiderül: ez az idei első "iktatott" fénykép (kódja: F/08/001), s január elsején készült. Méghozzá az erkélyre kilépve, a Margit körúton. Szép.

2008. január 17., csütörtök

MADI-kiállítás Párizsban

Nagyszabású kiállítás látható mától április 2-áig Párizsban, a Latin-Amerika Házban (Maison de l'Amérique latine), "Mouvement MADI International, Buenos Aires 1946 - Paris 2008" címmel. A tárlat 67 szerző - köztük 7 magyar művész - alkotásain keresztül mutatja be a hat évtizeddel ezelőtt Argentínából indult MADI mozgalom eredményeit. A kiállítás katalógusát az egyik magyarországi résztvevő, Saxon-Szász János - az Arnolfini Archívum barátja - tervezte.

Január 17.: a téli napi lap-forduló

Különleges nap ez a mai csütörtök (melyik nem az?). Egy évvel ezelőtt e napra virradt az a szerda reggel, amikor Dániel András barátunk elhatározta, hogy új szabályt vezet be az életébe: ettől kezdve minden nap készít egy rajzot. Legalább egyet. Motívumait egy aznap megjelent napilapból kell kiválogatnia, címet, vagy szöveget - ha szükséges - szintén ebből az újságból kell találnia hozzá. Egy rajzhoz több újságot használni nem ér, s a másik szigorú regula: éjfél után már nem nyúlhat többé a képhez; egy vonal se, semmi. Bármennyi fotó akárhány motívumát használhatja, de olyasmi nem szerepelhet a képen, ami nem a kiválasztott újságból került oda.
Nos, ma letelik egy évad, s - Andrásra hivatkozva - örömmel jelenthetem, hogy minden szabály mindvégig betartatott. Amit fent látunk, az a legelső kép volt, s büszkeséggel tölt el, hogy (huszonkilenc másikkal egyetemben) elsőként az Arnolfini NetGaléria mutathatta be ezt a különleges projektet, a Napi lapok című virtuális tárlat keretében, a szerző bevezetőjével. Így, afféle bennfentesként, talán azt is elárulhatom, hogy a projekt tegnap véget ért: 2008. január 16-án megfestetett az utolsó lap is, amely szintén itt látható e blogbejegyzésben. Azt, hogy a többire miféle sors vár, még nem tudható. De annyi bizonyos: az akvarell tömb fogyásával mért múló idő képszilánkjai most már örökre ott maradnak e szabálytalan kompozíciókba zárva - visszakereshetően, de megfejthetetlenül.

2008. január 16., szerda

Zsubori Ervin: Nyugalom

Ez a fotó 1989 novemberében készült, a szigetszentmiklósi Duna-parton. Ekkor még csak névről ismertem Vértes Csabát, ám amikor két évvel később az Alkotmány utcában lévő Figyelőhöz kerültem, abba a szobában kaptam íróasztalt, ahol ő is ült. Egészen pontosan a tüneményes Dönci bácsi asztala lett az enyém, az ajtó mögött. Ő már, nyugdíjas lévén, csak hetente egyszer-kétszer járt be, s nem volt szüksége a helyre; emlékét az egyik fiókban maradt, selejtezés elől megmentett Latin-Magyar Szótár őrzi a polcomon.
Ott ült még Gömöri Bandi is, külföldi lapokat, hírügynökségi jelentéseket bújva, onnan járt ki diktálni a gépíró-szobába. Ő tavaly júniusban ment el; pár nappal azelőtt még felhívott, hogy elvesztek az e-mailjei és dokumentumai, s át tudnám-e küldeni neki a Világkép rovatban korábban megjelent publicisztikáit. Mégis, meddig visszamenőleg? - kérdeztem. Ameddig lehet. Annyi időm nincs most erre - mondtam kissé türelmetlenül, mert lapzárta volt (mire letettem a kagylót, már meg is bántam, de aztán nem volt módom bocsánatot kérni tőle; bocsánat) -, három év elég lesz? Elég. Végül öt évfolyamnyit gyűjtöttem össze, s küldtem el neki, de több írás - mindig határidőre, mindig betűre kiszámolva, pontosan - nem jelent meg abban a rovatban.
Most mintha úgy tűnne, a szóban forgó sarokszoba lakója volt még a drága Garam Józsi bácsi is, de annyi bizonyos, hogy gyakran megfordult nálunk, minimum egy kis baráti csipkelődésre Bandikával. Tőle a statisztikákat örököltem, a száraz adatsorokat szemléletessé tevő ábrák tiszteletét. Egy idő után már nem járt be, de néha felhívott; egyszer azt mondta, nyugodtan vonul vissza, mert nálam biztonságban tudja a Figyelő grafikonjait.
E sajtótörténeti szoba egykori lakói közül most Vértes Csaba is végleg elköltözött. Keveset beszélgettünk; megmutattam egy cikket, leadtam neki egy mellékletet, s megtárgyaltuk a kiegészítenivalókat, néha pedig én is velük mentem ebédelni (a szemben lévő "kis piszkosba", ahogy ő mondta, vagy a Szerb vendéglőbe, ahová előtte mindig odaszólt asztalt foglalni). Mégis, idővel valamiféle bizalmas, szeretetteljes, félszóból-értős kapcsolat jött létre közöttünk. Ezt a képet - a lendületes aláírásából szerkesztett elektrografikával együtt - valamelyik születésnapjára adtam neki. Láthatólag megérintette a hangulata: a Duna-parti stégen álló, sokat látott nádfotel, amelybe kiül az ember, s elfeledve mindent, csak nézi a hullámokból áradó nyugalmat. A Figyelő aztán elköltözött az Alkotmány utcából, Csaba pedig a szerkesztőségből. Évekkel később egyszer összefutottunk. Kint van ám a képed az asztalomon - újságolta mosolyogva, de valahogy szomorúság bújkált a hangjában.
Hát legyen kint e szék ezután itt is, fonataiban őrizve a múlt szürkülő emlékeit e szűk szobányi stégen.

2008. január 13., vasárnap

Láng Eszter stuttgarti sikere

Festő és grafikus barátunk, Láng Eszter az év fordulóján két hetet töltött a I. International Convention of Modern Arts elnevezésű stuttgarti művésztelepen, ahol megkapta a D. Fleiss and East West Artists e.V. hivatásos képzőművészek nemzetközi egyesületetének díját. A művésztelepnek a Medizinische Akademie épülete adott otthont, a zárókiállítás pedig a Nahvision Galériában volt, ahol Eszter egy performanszot is bemutatott.

2008. január 5., szombat

Matricák 2007 katalógus

A napokban elkészült a Matricák 2007 Kisméretű Elektrografikák Nemzetközi Kiállításai című katalógus. A kötet a Magyar Elektrográfiai Társaság által immár negyedik alkalommal kiírt pályázat nyomán a Duna Galériában, a Képíró Galériában, a FISE Galériában, illetve a Magyar Műhely Galériában bemutatott munkák teljes dokumentációját tartalmazza, s valamennyi résztvevőtől közöl egy-egy képet is. A Kassák Lajos emléke előtt tisztelgő szekciót - amelyből egyébiránt december végéig a fővárosi Bem Mozi előterében is látható volt egy válogatás - a Spanyolnátha téli száma mutatta be.

John A. Hiigli kiállítása New Yorkban

Aki New Yorkban jár mostanában, az feltétlen ugorjon be az Amsterdam Whitney Gallerybe (511 West 25th Street Chelsea, New York), ahol január végéig John A. Hiigli festményeivel is találkozhat, Ode to Malevich című képe pedig az Artnet kínálatában szerepel. John amellett, hogy remek festő, a gyermekek alkotásaira koncentráló New York-i Jardin Galerie alapítója és vezetője, egyúttal a galéria magyarországi "képviseletének" számító Arnolfini Archívum barátja. Honlapján a teljes életműve áttekinthető; képeiből nemrégiben az Arnolfini NetGaléria is bemutatott egy válogatást, Transfiguration paintings, 1980-2005. címmel.

2008. január 3., csütörtök

Vargha János: Nem nagy szám

Ez a kép néhány nappal ezelőtt, 2007. december 30-án készült Budapest VII. kerületében, a Csányi utcában. Készítője Vargha János profi fotográfus, az Arnolfini Archívum barátja, az Arnolfini Fesztiválok állandó résztvevője és csoportkép-exponálója. Az Arnolfini NetGalériában Nyóckert címmel jelent meg fotósorozata, amely eredetileg az Arnolfini Galéria tárlata volt, a Kert fesztivál egyik programjaként. Honlapja, a www.danube.org két évvel ezelőtt indult, s abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy egy speciális összejövetel keretében én nyithattam meg virtuális kapuit.

2008. január 1., kedd

Horváth Lajos: Szilveszteri fényforrások

A névazonosság nem véletlen: a szerző Ira papája, akit az Arnolfini Archívum régi barátai, pártfogói és hívei között üdvözölhetünk. A kép történetéhez tartozik még, hogy az idei szilveszteri mulatságon azzal a digitális fényképezőgéppel készítette, amelyet pár hete tőlünk kapott születésnapjára; de nem ettől jó...