Az Arnolfini Archívum színeiben több mint egy évtizede küldünk 
a barátoknak, rokonoknak, ismerősöknek Karácsony, illetve Újév tájékán üdvözleteket. Ezek többnyire valamilyen alkotásra épülnek, s általában a gyerekek is szerepet kapnak bennük. A legelső alighanem 1995-re datálódik, amikor a másfél éves Eszter zsírkrétával telerajzolt mindkét oldalán néhány szürke kartonlapot, majd a képeket hosszúkás formájú szeletekre daraboltuk, azokat kilyukasztottuk, madzagot fűztünk bele, s 
mint karácsonyfadíszt postáztuk el az ünnepek előtt. Hasonló célt szolgált 1998-ban az a kinyomtatott, majd Eszter által kifestett ábra, amelyből kivágás után egy piramis alakú dísz volt hajtogatható.
Az idén a NetGaléria új, No29-es, Arnolfini Ünnepi Kollekciók című kiállításával köszöntjük az évvégét, amely a korábbi évek sorozatszerű ünnepi üdvözleteiből mutat be egy csokorra valót; maga az e-mailben kiküldött, s e blogbejegyzésben is látható üdvözlőlap tulajdonképpen e tárlat szöveggel kiegészített "plakátja". 
A kollekcióban megtalálható a 2002-es anyag, amikor is egy szétvágott kartondoboz azonos méretű lapjaira festett a család, összesen 60 képet, s ezeket adtuk postára; ebből itt egy 44 darabos válogatást mutatunk be. 2004-ben két animáció is készült decemberben: az egyiknél Eszter 8 darab A4-es lapra festett meg mozaikszerűen egy karácsonyfát, a másiknál pedig digitálisan rajzolt egy hasonlót (ez utóbbinál a különböző fázisok állnak össze animációvá). A 2005-ös virtuális üdvözletünk azokból az ÜnnepLapokból állt össze, amelyeket Vass Tibor felkérésére a Parnasszus című költészeti folyóirat téli számához készítettem. Tavaly ismét egy animáció következett, az idén pedig a karácsonyi családi ebéd szereplőit ábrázoló Barnabás-rajzot dolgoztuk fel sorozattá.
1996-ban a Karácsony éjjel című versem szerepelt egy három részre hajtogatott A4-es lap bal oldali szelvényén, míg a középsőre Eszter improvizált egy karácsonyi rajzot (ha találok belőle az archívumban, utólag majd ide illesztek egyet). Most álljon itt ismét az 1982-es keltezésű vers, búcsúzásképpen a Karácsonytól, s előre is kreatív új évet kívánva mindenkinek.
téli tájban
hófödte réteken
apró házak állnak
hófödte kerteken
apró házak
bennük fénylő meleg
felhős holdsütésben
árnyékuk megremeg
téli éjben
hófehér lábnyomok
megjelennek halkan
hófehér angyalok
téli házak
csendben szenderegve
felrepítik őket
tiszta fellegekbe
Zsubori Ervin, 1982
3 megjegyzés:
Kedves Arnolfiniek!
Csak alkossatok tovább - 2008-ban is - mindannyiunk örömére!
D. Edina
Nagyon szép az "Ünnepi kollekció".Jó (nekem pedig lélekmelengető is) így, folyamatában látni, megélni amikor kinyílik egy-egy kis ablak a szívetekben a másoknak való örömszerzésre, A "kartondarabka" nekem jutott darabkája (2002) azóta is a karácsonyfám legbecsesebb dísze. Kösz.: Papa
2008.01.01.
Kedves Ervin, Ira és minden további Arnolfini-caládtag!
Nézegetem felüdülésképpen a honlapot, most épp az Ünnepi Kollekcióknál tartok, nagyon lelkesülten és sok jó érzéssel küldöm üdvözletemet, remélve, hogy az alkotókedv további szép, jó munkákat hív majd elő a családi alkotóközösség minden tagjából. Ervin, a karácsonyi vers benne volt az egyik kis kötetben, amit kaptam legutóbb tőled, örültem, hogy itt újból felidézte a látogatásodat.
Szeretettel gondolok mindannyiotokra:
Eszter
Megjegyzés küldése