Spanyolnáthánk tele

Zavarba ejtő, egyszersmind tiszteletet parancsoló az a kitartó és végtelenül következetes építkezés, amellyel a Vass Tibor főnővér regulázta művészeti hálóterem, a Spanyolnátha időről időre meglep (pontosabban immár egyáltalán nem lep meg, hanem a legtermészetesebb módon meglátogat) minket. Szemben a burjánzó virtuális világ legtöbb kiszögellését jellemző - jó esetben kreatív - káosszal, e korteremben megnyugtatóan áttekinthető kreatív rend uralkodik, ahol egy álló pixel el nem hibban. Ugyanakkor a puritánul sima falakon újabb és újabb városokra néző ablakok, titkos rekeszeket rejtő fachok, szellemi átjárásra szolgáló kisajtók nyílnak, így a szerverszobányi tér szép lassan ország-, kontinens-, sőt világméretűvé duzzad - anélkül, hogy masszívra álmodott falai repedezni kezdenének. Kevés példát látni hasonlóra; nem véletlenül hívták meg tehát a Spanyolnáthát (amelyet nemrég a Petőfi Irodalmi Múzeumban is volt szerencsém méltatni) Az év honlapja 2007 díjkiosztó gálájára.

A december 4-én látogathatóvá vált téli szám (merthogy a Spanyolnátha továbbra is ellenáll a napi aktualitás öncélú kényszerének, s alapesetben változatlanul negyedéves aktualitásra, magyarán időtlenségre törekszik) talán minden eddiginél gazdagabb tartalommal igyekszik jobb kedvre deríteni azokat, akik netán rosszkedvük telébe futottak volna bele. A városátvilágító projekt - Székesfehérvár, Tata, Veszprém és Szekszárd után - ezúttal a patinás Sárospatakhoz érkezett (ne áltassuk magunkat: előbb-utóbb minden valamirevaló helyszínt elér majd a végzet). Sejthető volt, hogy itt aztán lesz mit a webbe aprítani, s valóban: alkotócsoportok (köztük a szigetszentmiklósi kötődésű Patak csoport, amely alkotótáborait tartja Patakon), írók, költők, festők, fotósok, esszéisták garmadája sorakozik fel Lapis József bevezető sorai alatt.
Persze a városi leletegyüttes csak hab a tortán; az alapszám is a szokásosnál hosszabbra nyújtja a látogatási időt. Versek és novellák; fotók és grafikák; tanulmányok és recenziók; projekt- és csoportbemutatók sorjáznak a fehér lapokon. A legtöbb nevet felvonultató blokk pedig ezúttal a Magyar Elektrográfiai Társaság Matricák 2007 című kiállítás-sorozatának azon szekcióját tálalja, amelyben a munkák többsége Kassák Lajosra emléke előtt adózik. Az annak idején a Magyar Műhely Galériában bemutatott anyag virtuális katalógusában - amelyet Barta Edit esszéje vezet fel - mások mellett Haász Ágnes, Halbauer Ede, Kováts Borbála, Pál Csaba, Sándor Edit, Lakner Zsuzsa és Vass Tibor elektrografikái is szerepelnek. Én abból a sorozatból küldtem be három képet a felhívásra, amelyet annak idején éppen a Spanyolnátha Pasolini-összeállítása számára készítettem.
A hálóterem tehát ismét újratöltve; tessék látogatni.