Torma Galina 13x2 portálja

Az Arnolfini NetGaléria No49-es tárlataként 2011. június 16-án megnyílt Torma Galina 13, földszint című fotótárlata. A 13 képpár eredetileg a május végi, még feldolgozás alatt álló 13. Arnolfini (Föld) Fesztiválra készült, s tulajdonképpen a hivatalos program része volt, ám akkor csak egy lapra sűrítve volt módunk részben bemutatni, az Előszoba Galéria 196. kiállításaként. A mostani virtuális tárlat nagyobb méretben, rendhagyó installálással villantja fel az anyagot, amely különféle utcák 13-as számú épületeiről rögzít két-két részletet. Galina eredeti koncepciója szerint ebből akár egy párosítós kirakójáték is készülhetett volna a fesztiválra, ám ez az ötlet - egyelőre - nem valósult meg. A kollekció szerves folytatása A város arcai című sorozatnak, amely tavaly ugyancsak a NetGaléria számára készült.

Dániel+Godot+Real

REAL – Spanyol tájkép uralkodóval címmel nyílik meg Dániel András kiállítása 2011. március 9-én 20 órakor a Godot Galériában (1114 Budapest, Bartók Béla út 11.) Megnyitja: Nemes Z. Márió költő, kritikus. Megtekinthető: április 9-ig.

A tárlat anyagát, így vagy úgy, a XVI. században épült Real Monasterio de San Lorenzo de El Escorial monumentális és nyugtalanító tömbje, illetve az építtető uralkodó, II. Fülöp személye ihlette. Ez meglehetősen izgalmasan hangzik, pláne, hogy tudjuk, András remek festő, amint azt például az Arnolfini NetGalériában bemutatott sorozata is bizonyította. A megnyitó időpontja viszont nem túlságosan szerencsés: a Bajnokok Ligájában a nyolcaddöntők közül két visszavágót is rendeznek aznap este, 20 óra 45 perces kezdettel. Ez sok potenciális kortárs művészeti szurkolót távol tarthat az eseménytől. Még szerencse, hogy a Real csak egy héttel később, március 16-án kerül majd sorra…

Kováts Albert papírképei

Régi és új papírképek címmel nyílik kiállítása Kováts Albertnek a Nádor Galériában (Budapest, József nádor tér 8.). A tárlatot 2010. október 27-én, 18 órakor Konok Tamás festőművész nyitja meg; megtekinthető november 12-éig. Ráhangolódásul érdemes elmélyedni Albert egy nem is olyan régi papírképében, amely az Arnolfini NetGalériában látható.

Robitz Anikó városképei az A.P.A. Galériában

"Aki fényképezőgépet vesz a kezébe, és eljut odáig, hogy levegye az objektívsapkát, azonnal választás elé kerül. Így vagy úgy, de színt kell vallania: fekete-fehér, igen-nem. Egészen pontosan világ-nézeti kérdésről van szó. Arról, hogy miként nézzünk a világra, ha a szemünk és a világ közé egy fotómasina ékelődik.
Két fő megközelítés lehetséges. Az egyik a fényképet arra használja, hogy megmutasson valamit a világból. A másik a világot használja arra, hogy fényképet hozhasson létre. Az egyik azt bizonyítja, hogy akkor és ott valami létezett. A másik arról szól, hogy valami addig és úgy nem létezett, de most már létezik. Bizonyságtevés kontra teremtés. A végeredmény egy-egy fotó esetében látszólag ugyanaz is lehet, de a megközelítés gyökeresen különbözik. Robitz Anikó ezúttal ez utóbbi utat választotta.
Városokat látunk. Városképeket. Ugyanazt látjuk, amit bárki más is láthat; nincs trükk, nincs manipuláció. Mégis, közben pontosan tudjuk, hogy ugyanezt nem láthatta senki. Mert vagy nem ezt látta, vagy nem csak ezt, vagy nem tudta, hogy ezt látja. Az a városdarab, amely egy-egy ilyen képen megjelenik, valójában azonos a képpel. Az a részlet, amelyet Robitz Anikó kiválasztott és lefényképezett - úgy és onnan -, attól fogva létezik, hogy lenyomta az exponáló gombot. Akkortól viszont olyan, mintha mindig is létezett volna. Elidegeníthetetlen részévé válik a városnak, amelyből vétetett, s amely ezután akár már nyugodt szívvel le is mondhatna róla: az eredetiről, amely talán csak ott, akkor, egyetlen 1/125 másodpercre volt meg. Mert utána odébbállt a fény, magába fordult az árnyék, átért az úttesten a járókelő, vagy épp elült a tengeri szél.
Képek, amelyek bárhol, bármikor készülhettek volna, de nagyon is ott és akkor készültek. És amelyeket bárki elkészíthetett volna, de amelyeket mégsem készíthetett el senki más."
--------------------------
A fenti bevezetőt 2007 augusztusában írtam Robitz Anikó városképei elé, amelyekből az Arnolfini NetGaléria No27-es kiállításaként mutattunk be egy lenyűgöző szériát. Anikónak a minap az A.P.A. Galériában (1085 Budapest, Horánszky u. 5.) nyílt fotókiállítása, amely délutánonként 2010. április 8-ig biztosan megtekinthető, de talán még egy héttel tovább is. Ezt a tárlatot - amelyet Szombathy Bálint nyitott meg - sajnos még nem láttam. Ám az e bejegyzésben szereplő, s a kiállításon is megszemlélhető két fotóból - mindkettő 2009-ben készült Berlinben -, illetve az ÉS e heti, 12. számában olvasható drMáriás-kritikából kiindulva bizton állíthatom: az idézett bevezető a most nyílt bemutatóhoz is készülhetett volna. Hiába, aki egyszer rátalált az útra, annak már csak sétálgatnia kell rajta tovább, városról városra. És a megfelelő pillanatban levenni az objektívsapkát...

A Kaspó Projekt az Arnolfini NetGalériában

Harminckét alkotó - ha jól számolom - harminchárom megfestett óriáskaspója száz képen több oldalról bemutatva: egy rendhagyó debreceni művészeti és városszépészeti akció teljes dokumentációja az Arnolfini NetGaléria No40-es tárlatán. Láng Eszter bevezetőjével és fotóival, arnolfinis tálalásban.

Máté Gyula emlékezete

Az Arnolfini NetGaléria No38-as tárlatával a 9 éve, 2000. március 3-án elhunyt Máté Gyulára emlékezünk, méghozzá az Árnyékkötőkhöz való kapcsolódásain keresztül. Az Árnyékkötők co-media című művészeti folyóiratban annak idején megjelent elektrografikái (illetve egy ezekhez kötődő In Memoriam-sorozat) mellett az összeállításban a lap weboldaláról közvetlenül elérhető azon számok képi anyaga, amelyben az ő munkái is megjelentek; elolvashatóak azok az írások, amelyek a folyóiratban az ő munkásságát méltatták; s kigyűjtöttük azon kiállítások listáját is, amelyeken az Árnyékkötők csoport szervezésében vagy részvételével az ő grafikái is láthatóak voltak a kilencvenes években.
Egyébiránt a dokumentációk tanúsága szerint Gyula már az első csoportos bemutatkozáson - 1991. május elején, az Újpesti Gyermek és Ifjúsági Házban rendezett Saját Idő Művészeti Zóna című rendezvényhez kapcsolódó kiállításon - szerepelt velünk. Néhány nappal később, 1991. május 17-én személyesen is találkoztunk Kaposváron, a Somogy Megyei Művelődési Központ gyönyörűségesen lepusztult nagytermében rendezett, immár viszonylag széles szerzőgárdát felvonultató Árnyékkötők-kiállítás előtt. Emlékszem, egy megégetett hullámpapírról készített sorozatát hozta el a kiállításra, méghozzá színesben, ami akkoriban még ritkaságnak számított. Az alábbi dokumentumfotó ezen a tárlaton készült; Gyula munkája a kép közepén látható.
Még ugyanabban az évben Bonyhádon, az általa szervezett, úttörő jelentőségű fax-akción és kiállításon is találkoztunk, sőt az Árnyékkötők szerkesztőiként - Dárdai Zsuzsával, Szász Janival és Tenke Pistivel együtt - bonyhádi otthonában szintén volt szerencsénk felkeresni, ahol korai zománcképeivel is lenyűgözött bennünket.
Az Arnolfini NetGaléria most nyílt tárlatához az ötletet közvetlenül az adta, hogy néhány napja lánya, Máté Réka e-mailben arról értesített: unokatestvérével közösen készítettek egy internetes oldalt - ennek címe: www.mategyula.hu -, segítendő megőrizni emlékét, munkáit, gondolatait (az itt közölt portré onnan való). Kiállításunkkal ehhez próbálunk mi is adalékokkal szolgálni.
Szerencsére Máté Gyulát máshol sem felejtették el: virtuális tárlatunkhoz az elsők között gratulált Galántai György, az Artpool Művészetkutató Központ vezetője; az ő Máté-gyűjteményük is igen kiterjedt, kutatható, s például Gyula művészbélyegeiből honlapjukon is látható egy szép válogatás.

Géczi János kínai citátumai a NetGalériában

A minap megnyílt az Arnolfini NetGaléria No37-es tárlata: Géczi János Kínai citátumok című fotókiállítása. Mintegy háttértanulmányul szolgálva a 48 fotóból álló sorozathoz, az Arnolfini NetIratok No3-as dossziéjaként nálunk jelent meg először a szerző Xonkyli című terjedelmes írása, amely a Kínában töltött hetek élményeit dolgozza fel, s egy készülő esszéregény egyik fejezetét alkotja majd.

Arnolfini 15 - megnyílt a tárlat

Az Arnolfini Archívum 15. születésnapja kapcsán meghirdetett e-mail art projektünkre a rendelkezésre álló 15 nap alatt végül is összesen 30 – azaz 2x15 – szerző (22 magyar és 8 külföldi) küldte el alkotásait. Voltak, akik a közvetlenül az Arnolfini-évfordulóra reflektáltak, mások tisztán a 15-ös tematikából indultak ki. A 40 képből álló kollekciót bemutató virtuális kiállítás 2008. december 15-én nyílt meg, az Arnolfini NetGaléria No36-os tárlataként. Ezúton is köszönjük mindenkinek a részvételt.

Dániel András a Godot Galériában

Dániel András 2007-ben a hét minden egyes napján készített egy rajzot: napilapokban kereste a témát, az ezekben talált sajtófotók és képfeliratok szolgáltak képi gondolkodásának kiindulópontjául, melyben tág teret engedett a szabad asszociációknak. A kollekcióból elsőként az Arnolfini NetGalériában nyílt kiállítás, Napi lapok címmel. András egy év alatt komoly tapasztalatokra és tanulságokra tett szert a következetes, munkaterápia jellegű tevékenység során, melyeket aztán vászonképekbe fordított át. Ezekből nyílik kiállítás 2008. december 3-án 20 órakor a Godot Galériában (1075 Budapest, Madách út 8.) A Beszélj, vagy hallgass örökre… című tárlatot Vörös István költő nyitja meg; megtekinthető december 23-áig.
>>A Vörös István megnyitójáról készült videó megtekinthető itt.

Gábos József New York-i víztornyai

"Esetleg egy ciklusba rendezhető, tematikus New York-fotósorozatra vevő lennék a NetGalériában..." - egészen pontosan ez a szeptember 26-án, egy e-mailben elküldött mondat (ha úgy tetszik, megbízási szerződés) motiválta az épp Amerikában tartózkodó Gábos József képzőművész barátunkat arra, hogy alaposan átgondolja a szóba jöhető tematikákat, majd alig két hétre rá bevezetőstül megküldje azt a New York-i víztornyokról készített fotósorozatot, amelyből 2008. november 9-én megnyílt a galéria 35. kiállítása. Jómagam ehhez annyit tudtam még hozzátenni (vagy inkább elvenni?), hogy a képeket átkonvertáltam fekete-fehérre, amitől egészen klasszikussá és időtlenné vált a kollekció. A többi kiderül a szerző bevezetőjéből és a 61 fotót tartalmazó tárlatból.

Tasnádi-tárlat a Makett Laborban

Alíz a Paradicsomban címmel nyílik kiállítása Tasnádi József barátunknak a Makett Laborban (Budapest, IX. kerület, Pipa u. 4., Fsz. 4.). A tárlatot 2008. október 15-én 18 órakor Beke László művészettörténész nyitja meg; látogatható október végéig.

Torma Cauli aszfaltfotói

Torma Cauli Mail artjai

Kedves barátunk, Torma Laci, akinek festményeiből Változatlanság-variációk címmel nyílt kiállítás az Arnolfini NetGalériában, s aki Műanyag szemelvényeivel a Retro Fesztiválon is fellépett, legújabban a Mail artot fedezte fel magának. Miután Ria Bauwens alias Frips belga mailartista címére beküldött munkájának borítékján rosszul olvasták a nevet, László helyett Cauliként került be a rendszerbe. Ez annyira megtetszett neki, hogy legközelebb már Torma Cauli néven szignálta a küldeményét, hasonlóan ahhoz a levélhez, amelyben az Előszoba Galériában 2008. augusztus 20-án kiállított képet küldte meg az Arnolfini Archívumnak, méghozzá egy alkalmi Arnolfini-bélyeggel megfejelve. Az e bejegyzés eleján látható képe szintén a Frips adatbázisában szerepel, ahol több más küldeményét is iktatták (például ezt, meg ezt, meg ezt, meg ezt). Az igazat megvallva, csodálkoznék rajta, ha rövid időn belül nem számolhatnék be e felületen arról, hogy elindult a Cauli-blog.

Torok Sándor síremlékavatója

A minap Debrecenben felavatták Torok Sándor festőművész síremlékét, Győrfi Sándor karcagon élő szobrászművész alkotását. A debrecenieken kívül egyebek mellett Bácskossuthfalváról – a két esztendeje, 70 éves korában elhunyt Torok Sándor szülőfalujából -, Szabadkáról, Budapestről, Karcagról, Nyíregyházáról, Hajdúböszörményből és Hajdúszoboszlóról is érkeztek megemlékezők. Az avatáson Prokai Gábor mondott bensőséges beszédet, amely honlapunkon olvasható.

Dániel András Napi szövegei

Dániel András Napi szövegek című projektjéből a X. Arnolfini "ex" Fesztiválon, 2008 májusában mutattunk be egy vetített válogatást, Textpozíciók címmel. Az anyag most az Arnolfini NetGaléria No33-as tárlataként is bemutatkozik; a lapozgatás közben aláfestő zenének a Peace Orchestra Marakesh című számát ajánljuk - ez szólt a vetítés alatt is (a zene a kiállítás nyitó oldaláról indítható). Az időközben befejezett ciklus szerves folytatása volt az egy teljes éven át következetesen vitt Napi lapok című szériának, amelyből annak idején az Arnolfini NetGaléria No24-es kiállításaként szemezgettünk.

Robitz Anikó Vácott

Újabb kiállításon mutatja be fotográfiáit Robitz Anikó: az Arcus Galériában (Vác, Hajnik Pál utca 1.) május 16-án, 18 órakor Czabán György filmrendező, fotográfus ajánlja majd a kollekciót az érdeklődők figyelmébe.

Robitz Anikó nemrégiben az Arnolfini NetGalériában is bemutatkozott, Városképek című sorozata a No.27-es tárlaton látható.

Örményországi fotók a NetGalériában

Május 3-án megnyílt az Arnolfini NetGaléria No32. tárlata, Mártonffy Zsuzsa Örmény árnyalatok című fotókiállítása. Zsuzsa és Dani tavaly ősszel a nászútjuk célpontjaként választották Örményországot, ahol két hétig barangoltak. A kalandos utazás során rengeteg fotó készült; a teljes anyagból egy félezres válogatást kaptunk kézhez, ennek alapján kezdődött meg a netkiállítás előkészítése. Több körös válogatási folyamat után állt össze az a 62 fotóból álló kollekció, amely - Zsuzsa megközelítéséhez igazodva - elsősorban az emberekre, arcokra koncentrál, de természetesen az örmény táj és műemlékek jellegzetességeit is felvillantja. Miután a szerkesztéshez szabad kezet kaptunk, a válogatás után a képek újravágása következett, illetve utolsó lépésként indokoltnak tűnt átkonvertálni az eredetileg színes felvételeket fekete-fehérre. A fotókat a szerző bevezetője, illetve Zsuzsa útinaplója alapján megrajzolt három örmény férfiportré - egy-egy mininovella - egészíti ki.

Robitz Anikó: Párizs

Fehér képek címmel nyílik kiállítása Robitz Anikó fotográfusnak a Mű-vész Pincében (Budapest, Andrássy út 32., bejárat a Platán Galérián keresztül) 2008. március 28-án pénteken, 19 órakor. A tárlatot - amelyen az itt közölt felvétel is látható lesz - drMáriás nyitja meg, s április 9-éig lesz látogatható. Anikó az Arnolfini Archívum barátja, s Városképeivel nemrég mutatkozott be a NetGalériában.

Kováts Borbála kibővített Róma-kollekciója

Az Arnolfini NetGalériában március elsején nyílt meg Kováts Borbála Római triptichonok című kiállítása - méghozzá azon fotókból, amelyeket római tartózkodásának félidejéig készített. Nos, Bori március 20-án hazatért Budapestre, s küldött azokból a képeiből is, amelyek a kiállítás megnyitása óta születtek. E felvételek közül - hasonlóan a korábbihoz, a szerkesztői szeszélytől elrendezetten - hat további triptichon épült be abba a sorozatba, amely Róma egy hipotetikus arcképét hivatott felrajzolni. A március 22-én kibővítve újranyílt tárlaton látható városportré így talán még szebb, még ismerősebb és még titokzatosabb, mint azelőtt.

Kováts Borbála Róma-fotói

Egy városnak annyi arca van, ahány fényképet készítenek róla. És annyi arcképe, ahány fotókiállítás e képekből összerakható.
Kováts Borbála, aki egy ösztöndíj ürügyén épp Rómában tartózkodik, január vége óta igyekszik digitális fényképezőgépe érzékelő lapkájára rögzíteni a város arcait. Kreatív képzőművészként egyéni látószögeket, autentikus perspektívákat, megismételhetetlen fényeket és visszaverődéseket keresve kattint el egy-egy portrét. Észreveszi, begyűjti és elraktározza az összetéveszthetetlen, s emberi léptékkel mérve már-már valóban örökéletűnek tetsző város vonásait.
Küldhetne belőle néhányat - írtam neki a minap. Küldött negyvenötöt. Végiglapozgatva a képeken, rögtön látszott, hogy ebből muszáj egy kiállítást rendezni. A második áttekintés után már az is nyilvánvaló volt, hogy triptichonokat látunk: egy-egy arcvonást három oldalról, három nézőpontból vagy épp három helyszínen bemutató sorozatokat, amelyek így mintegy háromdimenzióssá transzformálják a digitális impressziókat.
Az Arnolfini NetGaléria No31-es, március elsején nyílt kiállítása e sorozatokból tizenegy triptichont mutat fel, voltaképpen a szerkesztői önkény által elrendezetten, s természetesen a teljesség igénye nélkül: oszlopokból, fényekből, lépcsőkből és kontrasztokból, mint ahogy a többi címkéből is, egyaránt ezernyi más hármasoltár is építhető lenne, s bizonyára épül is folyamatosan. Ez a fotókiállítás tehát nem reprezentálja Rómát, sőt még Kováts Borbála mostani római tartózkodásának sem hű lenyomata. Ez a tárlat csupán egyetlen arckép Rómáról: az, ahogyan én látom a várost, innen Magyarországról, kétezer-nyolc koratavaszán, Kováts Borbála szemén keresztül.