Ida Mama 75

Fábián Ida ma lenne 75 éves. Ez a lánykori fotó valószínűleg Tabdin készült, az ötvenes évek vége felé. Szép volt, mint egy kiskunsági madonna, meleg szemű, szelíd. Az édesanyám.

Április tizenegy

A fűzfa már sűrű-zöld, a nyíren még akad bőven barka, de lassan beindulóban. A sövények híznak, magasodnak; a fű még gyöngécske, próbálkozik, a pár árva jácint lekókadni készül. A babérmeggy megfázhatott a télen, mert levelei többségét ledobta, de rügyezik azért; annyi átültetést túlélt már, talán kibírja ezt is. A szomszéd barack elnyílt, s fakulóban a cseresznye is; most a meggyek vannak soron, diadalmas hófehérbe burkolózva ringanak a szélben.

A rigók tollászkodnak, s mintha ritkábban zendítenének rá, mint az elmúlt hetekben. A két gerle gallyakat gyűjt, a harkály viszont már belül kopácsol a törzsben: mélyíti a kuckót, pufók utódokra gondol.

A tulipánok sárgában, pirosban. Géza bácsi elvadult kertjének mélyén, Ilonka néni nemrég megkapált ágyásaiban, s nálunk is, az egykori homokozó helyén, az amszterdami virágpiacról hozottak, amelyeknek még Ida Mama jelölte ki a helyét. Levélből sok kibújt, de virág most csak hármon; gazdájuk éppen három éve ment el.

(Eredetileg megjelent az Arnolfini Szalon esszéportálon.)

Április tizenegy

Költészet napja van. És valahogy éppen pár napja, hogy megjelent egy versem, a Napút című folyóirat 2011. márciusi számában. Egy haiku, az első vers egy öttételes sorozatból. Pályázatfélére született; a kiírásra véletlenül bukkantam rá pár hónapja, a Terebess Online különlapján, ahol - mint kiderült - haiku költőként tartanak nyilván, korrekt hivatkozással a Haikuk és re-haikuk című kötetre. A felhívásban annyi megkötés volt csupán, hogy a haikukban szerepelniük kell a nap és az út szavaknak. Indokoltnak tetszik, hogy e rövid ciklus éppen most lásson blogvilágot. És nem csak József Attila miatt. Hanem azért is, mert ma két esztendeje, hogy Ida Mama is kilépett a Napútra, és elballagott tőlünk, valahová nagyon messzire. Talán a Napon is túlra, örökre.

Zsubori Ervin

Öt Napút-haiku

[éj]

A tájon Hold ül.
Aludj. Tetőnk fölött még
kihalt a Napút.

[idő]

A tegnapelőtt
út volt a tegnaphoz. A
ma holnapba fut.

[csönd]

Felettem ott a
Nap, alattam itt az út.
Csönd ül köröttem.

[homály]

Az emlékeken
múlt Napja süt. Homályban
a holnapi út.

[kérdés]

Mit rejt még az út,
a mindenkori új nap
útja, s hova jut?

.

Ida Mama 73

Az ősz legszebb színeit idézi ez a festmény, amely jó tíz évvel ezelőtt készülhetett, s több hasonló képpel együtt, Végtelen vázlatok címmel - egy Eszterrel közös kiállításon - mutattuk be annak idején. Ida Mama ma lenne 73 éves.

Ida Mama kenyere

Ida napja van ma. Az itt látható kenyeret 2005. január 5-én, egy napfényes szerdai napon, Ida Mama sütötte, az alig két héttel korábban, karácsonyra kapott kenyérsütő géppel. Ez volt a masina premierje, amely igen jól sikerült, s később még számos kenyérféleség és kalács követte.

Tamásvasárnapi liturgia

Úgy hozta a sors, hogy 2010. április 11-én részt vettünk a szigetszentmiklósi görög katolikus templom tamásvasárnapi szertartásán. A templom az 1088 és 1134 között élt magyar királylány, Piroska nevét viseli, aki – úgy hozta a sors – Irén (Eiréne) néven II. (Komnénosz) János oldalán bizánci császárné lett. Halála után az ortodox egyházban szentté avatták; mozaikképét a Hagia Szophia máig őrzi.
A jéghideg, ám ikonokkal ékes térben a Bubnó Tamás vezette Szent Efrém Férfikar, gyönyörűen zengő szólamokkal, szláv és magyar nyelvű részleteket adott elő Aranyszájú Szent János liturgiájából. Az esemény egyúttal a kórusvezető fia, Bubnó Lőrinc – a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyházzene tanszékének növendéke – diplomakoncertje volt: ezúttal ő vezényelte a férfikart, illetve a tanszak kórusát is.
Úgy hozta a sors, hogy Ida Mama éppen egy éve, Papa pedig egy hónappal ezelőtt hagyott itt bennünket. Méltó volt emlékükhöz ez a liturgia, amelynek végén egy-egy szál gyertyát gyújtottunk a méltóságteljes oltár előtt.

Láng Eszter: Fábián Ida emlékére

csak mosolygott
csak festett
csak jelen volt
csak hellyel kínált
csak vizet adott
csak kikísért
csak elköszönt
csak visszavárt
csak szeretett
csak hallgatott
csak elment
csak hiányzik

Requiem

Ma este, a még tavaly vásárolt bérletünk utolsó előadásaként, Irával meghallgattuk Wolfgang Amadeus Mozart Requiemjét a Zeneakadémián. A MÁV Szimfonikus Zenekart Kollár Imre vezényelte. Szólót énekelt Kertesi Ingrid, Bódi Marianna, Fekete Attila és Busa Tamás. Közreműködött a Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás). A programban nem volt feltüntetve, de mi tudtuk: ez a gyönyörű gyászmise Ida Mamáért is szólt ma.

Gyász

Édesanyám, Fábián Ida - Anyu, Ida Mama - 2009. április 11-én, Nagyszombat napján, életének 72. esztendejében, elhagyott bennünket. Jó ember volt, tiszta lélek, szerető anya és boldog nagymama. Utolsó óráiban mindvégig ott voltunk mellette: ültünk az ágya szélén; hallgattuk, ahogyan lélegzik; fogtuk a kezét. Békében, nyugalomban ment el, hajnalhasadtával, amikor megnyílik az égnek boltozatja. Emléke velünk marad.