Zsubori Ervin: Sportcsarnokavató

Jó két évvel az ünnepélyes alapkőletétel után, 2012. november 17-én felavatták Szigetszentmiklóson az új Városi Sportcsarnokot. Az ünnepélyes megnyitón az Ádám Jenő Zeneiskola Fúvószenekara is zenélt, majd a helyi sportegyesületek képviselői töltötték meg a termet.

Alkalmi leporelló Lakner Zsuzsától

Míves borítékban kaptam ezt a gyönyörű egyedi kollázs-leporellót Zsuzsától, Stuttgartból.

Alkalmi lap S. Nagy Katától

Születésnapom alkalmából jött ma ez a patinás ikon.

Tr(End) of Print a Széchényi Könyvtárban

Az Országos Széchényi Könyvtár 2012. október 19-e és december 22-e között Tr(End) of Print – Homage to Books címmel könyvművészeti és tipográfiai kiállítást rendez. A válogatott 21. századi szép magyar könyveket a Typochondria sorozat záró, 10. poszterkiállítása egészíti ki, amelynek kurátora Maczó Péter, a MOME Tervezőgrafika Tanszék docense. A kiállítás a Budavári Palota F épületében október 19-én 16 órakor nyílik, előtte pedig, 14 órától, szakmai előadások is elhangzanak a könyv múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy az erős tipográfusi mezőnyben a zsűri tőlem is beválogatott egy 50x70 centiméteres kompozíciót a kiállításra.

Susannia-kollekció a Bélyegmúzeumban

Október közepéig látogatható az Ember és természet, ember és technika című nemzetközi mail art kiállítás a Bélyegmúzeumban (Budapest, VII. kerület, Hársfa utca 47.). A patinás kiállítóterem előterében található tárlókban eddig Torma Cauli László barátunk saját gyűjteményéből láthattunk válogatást. Ezt az anyagot most Lakner Zsuzsa barátunk szintén rendkívül gazdag és sokszínű – alkotói magánbolygója, Planet Susannia zászlaja alatt megszületett – kollekciója váltja fel. Az anyag az általa készített, másokkal együttműködve alkotott, illetve a hozzá beérkezett mail art munkákból csemegézget. E kamarakiállítás önálló megnyitója 2012. augusztus 31-én, 17 órakor lesz a múzeumban. Az a megtiszteltetés ért, hogy e remek bemutatót én ajánlhatom az érdeklődők figyelmébe. E minőségemben már volt is módom böngészni benne, így nyugodtan mondhatom: kár lenne kihagyni! Egyébiránt Zsuzsa bevezetője, amely a tárlat plakátján található, az Arnolfini Szalonban már olvasható.

Mail art a Bélyegmúzeumban

Ember és természet, ember és technika címmel nemzetközi mail art kiállítás nyílik 2012. június 16-án, délután fél 6-kor a Bélyegmúzeumban (1074 Budapest, Hársfa utca 47.). A tárlatot Geszti László, a Magyar Posta Zrt. vezérigazgatója és Pogány Gábor művészettörténész nyitja meg. Közreműködik a Mimage Pantomim Színház és Váci Latin Jazz Trió. A múzeum által meghirdetett projekt anyagából összeálló, száznál több résztvevős tárlaton – amelyre jómagam is küldtem munkát – Torma Cauli László barátunk tart majd útmutatást. A Múzeumok Éjszakája keretében aznap számos egyéb program is várja a látogatókat, a réznyomó bemutatótól a Titokszoba bélyegcsodáin át az alkalmi bélyegzőt használó kihelyezett posta szolgáltatásaiig.

Díszkosz tizenkettő Miskolcon

Díszkosz tizenkettő címmel nyílik kép- és kéziratkiállítás 2012. június 16-án, délután fél 5-kor a Teátrum Pincehely Galériában (Miskolc, Déryné u. 3.), a Miskolci Operafesztivál Légyott kísérőrendezvényeként. A miskolci Múzeumok Éjszakáját megnyitó, népes alkotógárdát felvonultató tárlatot Vass Tibor József Attila-díjas költő, képzőművész, a Spanyolnátha főszerkesztője nyitja meg. Közreműködik Seres Ildikó és Fandl Ferenc színművészek, illeteve az SPN Krú: Székelyhidi Zsolt és Berka Attila.

A rendezvényre a Spanyolnátha Könyvek sorozatban – annak 10. köteteként – jelenik meg a Díszkosz tizenkettő című kötet, Urbán Tibor, a galéria kurátora szerkesztésében, 12 sorszámozott példányban. A könyv Urbán-illusztrációikkal a Spanyolnátha munkatársainak Légyott-műveit közli. (Az itt látható fotó a galéria "A kocka el van vetve" című kiállításán készült; Kis Tanne István felvétele.)
A projektre szóló felhívás annak apropóján állt össze, hogy Balázs Béla A fából faragott királyfi című írása száz esztendővel ezelőtt, 1912-ben jelent meg a Nyugatban; ebből később Bartók táncjátékot, majd zenekari szvitet is készített. „A képzelet szülte helyzetben a Nyugatos megjelenés századik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozaton a figyelem középpontjába kerül Bartók egyik munkafüzete. A kutatók nem tulajdonítanak jelentőséget a tizenkét szennyfoltot őrző irkának, mígnem a nemes borok ráncosra száradt csöppjei, a kávéscsésze-aljak foltjai, a tintapacák a záró fogadáson egy Giacomo nevű kisgyermek közelébe nem kerülnek, aki a közönség megdöbbenésére e partitúrából játszható rendben adja elő a darabot, majd a füzet címoldalára odabiggyeszti: Díszkosz tizenkettő.”

A felkért alkotók e fiktív szituáció szerint alkották meg díszkoszaikat. Jómagam a Sonata for digital instruments – „Spa-DC 20-12” című négytételes művel pályáztam. Az Arnolfini-kötődésű szerzők közül mások mellett Beaty Czető, Berka Attila, Büki Zsuzsanna, Fodor Tünde, Lakner Zsuzsa, Láng Eszter és Székelyhidi Zsolt is ott van a kiállítók között.

Közös fellépés

A szigetszentmiklósi Batthyány Kázmér Gimnázium – igen, az, a BKG – 2012. június elsején diáknapot tartott (ezen Barnabás a Hentesekkel begyűjtött egy bronzot fociban; minimum öt góllal), amelynek zárásaként művészeti estre is hivatalosak voltunk. A Miénk itt a tér! című rendezvényből családunk alaposan kivette a részét. Eszter számos produkcióban dobolt – mások mellett a Kispál-gitáros Lecsót is kísérte –, de a legfinomabb szereplése a Formáció nevű triójával volt. A Nagy Zsuzsi (ének, fuvola), Kiss Dávid (gitár), Zsubori Eszter (zongora, ütőhangszerek, ének) összetételű zenekar ezúttal a Kis kece lányom ihletett jazzfeldolgozását adta elő.

Barnabás önállóan állt ki a reflektorfénybe, s a Monti-csárdás testre szabott klarinétváltozatával aratott zajos sikert.

Ira a tanárokkal és szülőkkel kibővült énekkar soraiban vállalt szerepet, amely a Miénk itt a tér!, illetve a Nem adom fel! című aktuális LGT-örökzöldekkel örvendeztetve meg a népes publikumot, Nemes Nagy Anita szokásosan mély átéléssel abszolvált vezénylésétől igazgatva.


Jómagam végig videóztam – ez is szép feladat –, ám az itt látható felvételek nem az én kazettámról valók, hanem javarészt az Összefogás a Batthyány Kázmér Gimnáziumért! mozgalom honlapjáról, ahol a többi produkció is megtekinthet.

POSzT-csemegék, Arnolfini-tárlattal

Rendkívül gazdag menüvel várja a látogatókat az idei Pécsi Országos Színházi Találkozó. A versenyprogram – a hazai és határon túli magyar színházak válogatott előadásai – mellett a 2012. június 7-e és 16-a között zajló POSzT több felvonásnyi OFF-programal is csábít, a Színészválogatott és a helyi öregfiúk meccsétől kezdve a IV. Mediterrán Kirakatversenyen át a Zsolnay Művészeti Piacig. Természetesen jó pár kiállítás is nyílik a város különböző pontjain e jeles eseményre időzítve – ezekből ajánlunk most kettőt (megfejelve egy bábelőadással), az elfogultság vádjának még a látszatát sem próbálván elkerülni.

Az első ajánlat(csokor) igen kedves pécsi barátaink, a Vajda Zsuzsanna és Pilári Gábor bábművészek által lélekkel és játékkal kibélelt MárkusZínház – nem utolsósorban: az Arnolfini Fesztiválok hivatalos udvari bábszínháza – produkcióihoz toboroz. Itt van mindjárt egy nagyszerű tárlat, egy régen várt új helyszínen, a jövőben a társulat állandó teátrumaként, illetve kiállítóhelyként is szolgáló Márkus Színben (Pécs, Perczel Miklós u. 23.), ahol Életem a bábjáték, bölcsőtől a sírig címmel az egyik legnagyobb hazai mester legkedvesebb bábjait csodálhatjuk meg. A Márkus-invitáció imígyen szól: „Kedves, Drága, Nagyérdemű Publikum, Pajtikák! Örvend a lelkünk, hogy hívhatjuk közeli és távoli barátainkat Pécsre, a Márkus Színbe, ahol Kemény Henriknek állíthatunk emléket. Lábait lógázva örül Ő is, mert hiába kólintotta kupicán egy ismeretlen báli legyező, mégis a mi aprócska mesterünk itt van közöttünk.” (Tóth László fotóján a bábok között Vajda Zsuzsanna látható.)

A külső helyszínek közül hagyományosan a MárkusZínház működteti-szervezi az OFF Porondot, amely a Jókai téren található, s ahol több bábszínházi előadás is lesz a fesztivál alatt. Az egyik gyöngyszem minden bizonnyal a társulat Vörösmarty Cirkusz Világszám! című ihletett produkciója, amely június 8-án, este 7 órától kerül színre. Fellépnek: Csongor és Tünde, a trapéz két letüneményes csillaga; Ilma és Balga, a két fanatikus bohóc; Mirigy, az illuzionista és szabaduló művész; Karrah, Bezzeg, Duzzog, az ördögi ugrócsoport… (A fotón jelenet az előadásból.)

Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy Pilári Gábor invitálására az Arnolfini Archívum is megmutatkozhat az idei POSzT bizonyára népes és értő közönsége előtt. Egészen pontosan egy erre az alkalomra megszületett képsorozatról van szó, amely az Off Porond regnálásának nyolc napja alatt lesz körbesétálható, a Jókai téri forgatagban. Zsubori Ervin 13 nagyméretű színes elektrografikája a 90-es évek elején kezdett, Embernyomatok című ciklusba illeszkedik. A Címszereplők című kiállítás – igazodva az alkalomhoz – egy-egy neves színmű főhősét idézi meg (lásd a plakátot), a színházi világ pillérei közül azonos súlyt helyezve a szövegre és a látványra.

Április tizenegy

A fűzfa már sűrű-zöld, a nyíren még akad bőven barka, de lassan beindulóban. A sövények híznak, magasodnak; a fű még gyöngécske, próbálkozik, a pár árva jácint lekókadni készül. A babérmeggy megfázhatott a télen, mert levelei többségét ledobta, de rügyezik azért; annyi átültetést túlélt már, talán kibírja ezt is. A szomszéd barack elnyílt, s fakulóban a cseresznye is; most a meggyek vannak soron, diadalmas hófehérbe burkolózva ringanak a szélben.

A rigók tollászkodnak, s mintha ritkábban zendítenének rá, mint az elmúlt hetekben. A két gerle gallyakat gyűjt, a harkály viszont már belül kopácsol a törzsben: mélyíti a kuckót, pufók utódokra gondol.

A tulipánok sárgában, pirosban. Géza bácsi elvadult kertjének mélyén, Ilonka néni nemrég megkapált ágyásaiban, s nálunk is, az egykori homokozó helyén, az amszterdami virágpiacról hozottak, amelyeknek még Ida Mama jelölte ki a helyét. Levélből sok kibújt, de virág most csak hármon; gazdájuk éppen három éve ment el.

(Eredetileg megjelent az Arnolfini Szalon esszéportálon.)

Zsubori Ervin: Téli ablakok

Ez a látvány ma reggel, két nappal a naptári tavasz beköszönte előtt fogadott, amikor másodszor pillantottam fel az íróasztalom mögül.

Pilinszky 90

Pilinszky János 1921. november 25-én született, azaz tegnap lett volna 90 éves. Az itt látható kép az idén ősszel kiállított Obeliszk sorozatom No.10-es darabja, s az Apokrif című verset dolgozza fel. A teljes mű meghallgatható és megnézhető a költő utánozhatatlanul ihletett előadásában. Nyolc és fél perc; nem szabad kihagyni.

Zsubori Ervin: Hatvan

Hatvan szó. Eldöntöttem előre: ennyibe bele kell férnem. Mert amit nem lehet hatvan szóban elmondani, azt hetvenben sem lehet. De mi is férhet bele hatvan szóba? És mi férhet bele hatvan évbe? És fontosabbak-e a nagy szavak a kicsiknél? Mindebbe most nincs mód belemenni. Barátság. Szeretet. Művészet. És ez utóbbi szó már a negyvenhetedik volt. Itt hát a vége. Pont.

(Elhangzott 2011. november 17-én a Klauzál13 Galériában, ahol családtagok és barátok körében Mózes Katit köszöntöttük kerek születésnapján, a Kávé cukor nélkül című kiállítása képei előtt.)

Zsubori Ervin: Találkozás (1-2)

Találkozás (1)

József Attilával

a Dunánál

költészet napján

konok fejed

         galambok pihenője

görbült hátad

         sötét hóesés

kifűzött cipőd

         minden szabadságod

kifűzött cipőnk

         emlékedre üt

némán pillantasz fel

ifjúságod örök

– vasba merevült –

és körbejárható

és melléülhető

és megsiratható

csak kalapod tiéd

szorítod mint verset

ledobott kabátod redői

esővizet gyűjtenek

halk virágainknak

Találkozás (2)

József Attilával

a Dunánál

egy téli délután

nézlek: ülsz immáron tiéd a jelen

s csönded hallgatva elgondolkozom

nem fázol itt e holttesttelen sírban?

e fémvázba zárt lélek-grádicson?

lelógó karod felgyűrt ingeujja

és födetlen hatalmas homlokod

kiált ellent a fagyravált időknek

de a hajnal halott-fehérbe von

téged is lásd a jeges hullámokon

sehol egy dinnyehéj s virág is alig

terem már a tél-kor héttornya mögött

csak karók nyílnak inkább s a polcokon

hol egyre nő a múlt közös dolgaink

rendezetlen állnak napjaink között

(1984-85)

Megnyílt a Mózes-tárlat

A budapesti Klauzál tér 13-as szám alatt, a Vince Kiadó gondozásában, igen gazdag kínálatú, nívós könyvesbolt működik, amelyhez egy külön teremben hangulatos galéria is tartozik. Itt, a Klauzál13 Galériában nyílt meg 2011. november 3-án este Mózes Katalin festőművész legújabb kiállítása, amelynek felvezetésére engem kért meg S. Nagy Katalin, a tárlat rendezője; a megnyitó szövege - további képekkel kiegészítve - a Susannicon portálon olvasható. A kiállítás egészen gyönyörű lett, a fehér falakon valósággal ragyogtak a fekete tónusok által dominált képek. A jó hangulatú megnyitón, a zsúfolásig megtelt teremben igazi értő, szakavatott közönség jött össze; Kata számításai szerint 66-an voltunk.

Zsubori Ervin: Novemberi triptichon

November első napján, a verőfényes őszben, Irával sétáltunk egyet a közeli erdőben.

Gesztusok a könyvtárban

Láng Eszter barátunk vette észre, hogy az Arnolfini Fesztiválok rendszeres kiállítói között három közgazdász végzettségű is akad – rajta kívül Gábos Jóska és jómagam is -, s érdekes lenne ezen apropóból egy közös tárlatot összehozni. Kézenfekvő volt az ötlet, hogy ennek valamilyen módon az egykori alma mater, a Közgáz adhatna helyet. Mint kiderült, a mai Központi Könyvtárban, amely az egyetem épülete mellett, a Közraktár utca 4-6. szám alatt lévő új, modern irodaház első emeletén található, rendszeresen rendeznek kiállításokat, s a mi anyagunkat is szívesen fogadják. Végül úgy alakult, hogy a Hírlapolvasóban Eszter Solute című ciklusa, az E-labor I. jelzetű teremben az én Obeliszk-sorozatom, az E-labor II.-ben pedig Jóska Zen üvegablakok című szériája lesz látható. A Gesztusok a könyvtárban című tárlaton a megnyitó beszédeket Nagy Zsuzsanna, a könyvtár főigazgatója, illetve Blahó András, a Világgazdasági tanszék egyetemi tanára tartják majd a Hírlapolvasóban, ahol az egyik falon mindhármunktól lesz egy-egy kép, rövid életrajzokkal kiegészítve. Megnyitó 2011. október 19-én szerdán, 17 órakor. Megtekinthető november 12-éig, a könyvtár nyitvatartási idejében.

Az utolsó nap a Figyelőnél

Jár a Balaton szelet… Ezt az elismerő formulát akkor alkalmaztuk, rendszerint este kilenc után, a hétfői vagy keddi lapzártában, amikor valaki egy már-már lezárt, minden szűrőn átjutott, több aláírással is véglegesnek nyilvánított Figyelő-oldalon valamilyen durva hibára bukkant. Kiszúrt egy elírást a címlapon; észrevette, hogy az árbevétel milliárd forint helyett millió főben van megadva a grafikonban; tavalyi a dátum az oldalszám mellett; Bukarest a Budapest. A kakaós étbevonómasszával mártott, kakaós krémmel töltött ostyákat persze nem hívtuk le sosem; virtuális egyenlegük hol hízott, hol fogyatkozott, de így is ez volt talán a legszakmaibb elismerés a Figyelő gazdasági hetilap (alapítva: 1957) gyártási folyamatában résztvevők körében.
Kétezer-tizenegy június harmincadika, az idei első félév utolsó napja, nem lapzártára esett. Egyszerű csütörtök volt, amikorra az előző lapszám már leülepszik, lapzártája a múlt ködébe vész, az új pedig még épp hogy csak indul, jövője még képlékeny, még bármi lehet. Nekem mégis lap-zárta volt ez a nap, a Figyelő hetilap zártája. Ebben a dimenzióban a lapindító értekezlet három hónap híján húsz évvel korábbra, ezerkilencszázkilencvenegy október elsejére datálódik. Az Alkotmány utcai szerkesztőség hátsó szobájában olyanok körében fűzhettem be ekkor az első indigós papírt a mechanikus írógépbe, mint Gömöri Bandi, Garam Józsi bácsi és Vértes Csaba. Az utóbbi másfél évtizedben az a megtiszteltetés ért, hogy örökségüket vezetőszerkesztőként vigyázhattam, lapzártáról lapzártára.
Ez a csütörtök nyugodalmasan telt. Nem jött sok kézirat, nem volt sok továbbgondolnivaló. Tudtam, hogy ez már az utolsó nap, mégis őszintén meglepett és meghatott, amikor váratlanul „berontott” a szobába fél tucat kolléga, hogy egy dedikált focilabdát, illetve egy fotós albumot adjon át búcsúzóul az együtt lejátszott, végtelenített fordulók emlékére. Az igazi elismerés azonban akkor ért, amikor este kijelentkeztem a hálózatból, lehajtottam a laptop fedelét, s felvettem a Magyar helyesírási szótáramat is tartalmazó hátizsákot. A még ott lévőktől búcsúzva egyik kedves munkatársam – amúgy grafikonszakértő – egy papírszatyrot nyújtott át, benne a 20 évre kiszámított egyenleggel: 10 darab XL méretű Balaton szelettel.

Cauli lapjai

Különlegesen értékes mail-art küldeményt kaptam ma Torma Cauli László barátunktól. Több okból is különleges e lap. Egyfelől, az előlapja egy eredeti ragasztott kollázs, méghozzá annak a 13 darabos sorozatnak a 8. eleme, amelyet Laci a 13. Arnolfini (Föld) Fesztivál hivatalos "versenyfilmjéhez", a Kontinentális etűdök című sorozat Ázsia blokkjaként készített.

A hátlapnak hosszabb a története. Annak elemei egy mail-art kiállításhoz kötődnek, amely 2011. június 18-án nyílt a budapesti Bélyegmúzeumban, a francia Michel Bohbot gyűjteményéből. S amelyről volt szerencsén a Susannicon bolygóközi kultúrdokkon részletes, fotókkal dúsított riportban beszámolni. Az est felkért szakértője Torma Cauli volt, akinek ihletett felvezetőjét – szintén fotókkal kísérve – ugyanezen blogban lehet elolvasni.

A megnyitó napján a 72. Postahivatal árusítással egybekötött alkalmi és elsőnapi bélyegzést tett lehetővé a gyűjtők és érdeklődők számára. Nos, Laci, amint az blogján is olvasható, több előre elkészített küldemény esetében élt is e lehetőséggel, sőt kölcsönkérte a Bélyegmúzeum aznapra beállított bélyegzőjét is. Mindezek nyomai – egy valódi és egy művészbélyeg, továbbá Cauli „hivatalos” pecsétjei, s a pestszentlőrinci postahivatal június 22-i stemplije mellett – mind láthatók a kapott lapon. Talán ezen különleges pecsétkollekciónak is köszönhető, hogy a kollázsos küldemény teljesen sérülésmentesen, hibátlan állapotban landolt ma a postaládánkban.
A történethez hozzátartozik, hogy Laci e nevezetes napon ünnepelte 63. születésnapját (így most már bízvást nevezhetjük érett mail-artistának), amely alkalomból több szakmai küldemény is befutott a címére, például Lakner Zsuzsától is.

Az Arnolfini Archívum nevében két küldeményt juttatunk célba, méghozzá személyesen, a szóban forgó megnyitón. Az egyiket Ira állította össze, s 6+3 süteményt tartalmazott (cseresznyés, illetve csokoládés karakterrel), s reprodukcióját itt közöljük.
A másikat, egy minimalista boríték+lap kombinációt, jómagam jegyeztem. A borítékon elhelyezett pecsételős kompozíció címe: 63 nyomtatvány Torma Caulinak.
A borítékba rejtett lap pedig a 6+3 nyomtatvány Torma Caulinak címet kapta.



Szintén e nevezetes alkalomnak állított emléket az itt láthat képen megörökített pszeudo-performansz, amely a dél-amerikai kontinenst bemutató múzeumszekcióban épp brazil bélyegeket tartalmazó 63-as fach bemozgatásában öltött testet. Ez úton is: boldog születésnapot, Laci!

Zsubori Ervin: A Pi első 314 számjegye

Az Arnolfini Mini[e]MailArt projekt egyik rendszeres szerzője, Tatiana Bonsh-Osmolovskaya felkért, hogy készítsek egy képet az ausztráliai orosz irodalommal foglalkozó honlapjuk speciális szekciója számára, amely a mágikus Pi különféle - irodalmi, grafikai, zenei - adaptációit gyűjti. A fenti elektrografikát küldtem el, amely fel is került az oldalra.