Túl a félszáz országon a MailStamp Collection

Egy annak idején Marokkóban feladott levél itt látható darabkájával túllépte a félszázat az Arnolfini MailStamp Collection feldolgozott példányai által érintett országok száma. A prezentáció 319-nél tart, s a vendégkönyvben immár az eredeti belga gyűjtő bejegyzése is megtalálható.

Halad a MailStamp-feldolgozás

Az itt látható, annak idején Nigériában postára adott borítékdarabkával 178-ra emelkedett az Arnolfini MailStamp Collection feldolgozott és publikált darabjainak száma. Az ennek keretéül szolgáló blog eddig lényegében ugyanennyi egyedi látogatót vonzott, ha hinni lehet a számlálónak. Érdekes tapasztalat, hogy több helyről - Budapesttől Koppenhágán át Québecig - érkeztek felajánlások, miszerint szívesen gyarapítanák a gyűjteményt saját archívumuk darabjaival. Nos, ez bizonyára nagyon érdekes lenne, de - amint az a projektleírásból is következik - ez egy zárt kollekció, amelyből sem elvenni nem lehet, sem hozzáadni. Amúgy a felbélyegzett töredékek digitalizálása napi rendszerességgel zajlik, ám ez a doboz tartalmán egyelőre egyáltalán nem látszik meg. Kérdés, a háromszámjegyű kódolás elég lesz-e a teljes gyűjteményhez. A legtöbb levelet amúgy Belgiumban adták fel, ám az első 178 tétel között további 34 ország is képviselteti magát. A projekt, amely eddig sem nélkülözte a varázslatos véletlen dimenziót, január 27-én újabb titokzatos fejleményt produkált: egy teljesen közönséges szkennelés után az alábbi kép jelent meg a számítógép monitorján; megfejtés nincs...

Arnolfini MailStamp Collection

Izgalmas vállalkozásba fogtunk, amelynek még nem látszik a vége, de az eleje már igen: 2010. január 14-én elindítottuk új blogunkat, amely az Arnolfini MailStamp Collection nevű gyűjteményt prezentálja, folyamatosan bővülő tartalommal. Talán kicsit hosszú ide, de elég jól összefoglalja a lényeget a blogindító bevezető; íme:

Hol volt, hol nem, volt egyszer egy belga kisfiú, aki bélyegeket gyűjtött. Miután felnőtt, diplomata lett belőle, és hosszú karrierje során különböző nemzetközi szervezeteknél és hivataloknál dolgozott. Vezetőként és szakértőként rengeteg levelet kapott, a világ minden tájáról. Mivel élt még benne a gyermekkori szenvedély, a felbélyegzett borítékokat évtizedeken át gondosan félretette. Amikor már annyi levél gyűlt össze, hogy képtelenség volt tovább tárolni, az egész gyűjteményt egy baráti magyar családnak adta, mondván: a kisfiuk talán szintén értékeli majd a színes bélyegeket. És valóban. A család nekigyürkőzött hát, hogy bélyeggyűjteménnyé konvertálja a kopertakollekciót. Első lépésként – a könnyebb kezelhetőség érdekében, több heti munkával – kitépték, illetve kivágták a borítékokból azokat a részeket, ahová annak idején a bélyegeket ragasztották. Ezt követte a leáztatás, majd a szárítás. Ezres nagyságrendű bélyeggyűjteménynél jártak már, amikor – mint utóbb kiderült: a huszonnegyedik órában – meghívták budapesti házukba az Arnolfini Archívum családi alkotócsoport tagjait ebédre. Szó szót követett, mígnem előkerült egy doboz, benne azokkal a kitépett levéldarabkákkal, amelyek még nem jutottak el a technológiai sorban a leáztatási fázisig. Az anyag sorsa ezzel megpecsételődött. Az első megdöbbenésből felocsúdva a kartondobozt, a benne lévő, még megmaradt borítékrészletekkel együtt – a nemzetközi küldeményművészeti mozgalom nevében – azonnal lefoglaltuk, és alkotóműhelyünkbe szállítottuk. E doboz tartalma az Arnolfini MailStamp Collection, amely egyszerre élet- és kordokumentum, bélyegművészeti lelet együttes, egy spontán, évtizedeken és országhatárokon átívelő fluxus projekt ihletett végeredménye, illetve a teljesség metaforája. Ezen egyszeri és megismételhetetlen readymade gyűjteményt, amelyhez hozzátenni nem lehet, elvenni pedig nem szabad belőle, az Arnolfini Archívum projektjeként, e blog hivatott közkinccsé tenni.

Zsubori Ervin, Arnolfini Archívum