4 éves az Arnolfini-honlap

Éppen négy éve (volt tegnapelőtt) annak, hogy 2004. május elsején, az uniós csatlakozás éjszakáján, elindult az Arnolfini Archívum honlapja. Hm.

A legjobb gasztroblog: saját levében

Van itten, kérem szépen, egy míves kis gasztroblog, meg egy konyhamíves kis blogger, akinek a nevét nem mondjuk ki, de nem azért, mintha (mindegy, hosszú…), szóval az a címe, hogy "saját levében", és tök jó. A fent ábrázolt dödölle is onnét való, és hát ennivalóan szép, már a felvétel is (s.k. anonim blogger, lásd mint fent), meg még hozzá a leírás, az ám csak a döfi. De nem ám csak a recept, olyat mindenki látott (bár ilyet talán azért nem mindenki), hanem a körítés: a történetbe és történelembe ágyazottság, a tájjellegzetességek, a sztori, a múlt és a jövendő (F. J. császármorzsájától Jókai bablevesén át a sörtésztás tintahalkarikáig), egyszóval az irodalom. Olyannyira, hogy egyes tételei még e sorok íróját is kommentre kényszeríték. Úgymint például a legjobb epizódszereplő díjával jutalmazott füstölt oldalashoz írt emlékforgács megalkotására, imígyen:
„Hajdanán az én dolgom volt, megvan az már vagy harminchat éve is, hogy átvigyem darálni a malacoknak való kukoricát a töltésen túlra, most meg nem mondom, hogy milyen bácsiékhoz. Általában a kétkerekű kiskocsit használtam erre a célra, de annak meg mindig lapos volt a kereke, úgyhogy nehéz volt tolni. Kijött a most meg nem mondom, hogy milyen bácsi, hosszú fekete műbőrkötény volt rajta, meg nyilván gumicsizma, átvette a zsákot, s megkezdte a darálást. Elég gyorsan haladt, úgyhogy általában megvárós volt a munka; én addig jobbára nézelődtem a kertben, figyeltem a tyúkokat és a jappánkacsákat, segíteni nem nagyon kellett. Visszafelé már porzott a zsák, könnyen összemaszkolhatta magát vele az ember, amikor leemelte a kocsiról; ezt nem nagyon szerettem. Azt viszont igen, amikor a most meg nem mondom, hogy milyen bácsiékhoz a végterméket, jelesül a kolbászt, a szalámit, a sonkát, az oldalast meg az oldalszalonnákat kellett vinni füstölni; néha becsúszott egy-egy disznósajt is, vagy épp a katakönyöke, májashurkatöltelékkel töltve. Ez nem volt megvárós persze, néha át kellett ugrani megkérdezni, hogy kész van-e már. Ilyenkor a ... bácsi kinyitotta a szürke deszkákból eszkábált füstölő ajtaját, betapogatott, s tényszerűen megállapította: még nem jó, de holnap négyre kész lesz. Aztán holnap négykor, a rövid hazafelé úton, hosszan kísérte a rozoga kiskocsit a lepedőkbe csavart friss füstölt húsok mágikus-sós illata. No, ezért is érdemes blogot csinálni.”
Hát ilyenekre is lehet bukkanni ebben a sparheltmelegtől áradó blogban; tessék hát befordulni a konyhára! (A pipa mellőzhető.)

Robitz Anikó: Párizs

Fehér képek címmel nyílik kiállítása Robitz Anikó fotográfusnak a Mű-vész Pincében (Budapest, Andrássy út 32., bejárat a Platán Galérián keresztül) 2008. március 28-án pénteken, 19 órakor. A tárlatot - amelyen az itt közölt felvétel is látható lesz - drMáriás nyitja meg, s április 9-éig lesz látogatható. Anikó az Arnolfini Archívum barátja, s Városképeivel nemrég mutatkozott be a NetGalériában.

Búcsú az 1 forintosoktól

Ma fizethetünk utoljára az 1 és 2 forintos érmékkel. Halász Géza karikaturista, grafikus, fotós, kiadóvezető, egyetemi oktató és nagypapa - egyben az Arnolfini Archívum barátja - egy két évvel ezelőtti MiniMailArt-projektünkre beadott képével búcsúzott blogjában e jeles apróságoktól. Tegyünk mi is így.

Torok Sándor emlékére

A hatvani Moldvay Győző Galéria emlékkiállítással tiszteleg a 2006 júniusában elhunyt Torok Sándornak, a Vajdaság egyik legjelentősebb alkotójának. A galéria két szintjén, négy évtized munkásságából válogatva, mintegy 80 festmény tekinthető majd meg, köztük számos olyan, amelyet a magyarországi közönség még nem láthatott. Az anyagot Láng Eszter barátunk - Sándor özvegye és hagyatékának gondozója - állította össze. A tárlatot Hatvanban, a Hatvanas utca 2. szám alatt lévő galériában Szombathy Bálint képzőművész, művészeti író nyitja meg, 2008. február 22-én 16 órakor; zongorán közreműködik Mezei Rita. A kiállítás március 21-éig tekinthető meg.Személyesen sajnos csak egyszer találkozhattunk. Eszter és Sándor éppen vacsoráztak, amikor 2005 májusában váratlanul - s majdhogynem ismeretlenül - becsöngettünk hozzájuk Debrecenben. Félig leszedett asztal, rajta vörösboros pohár. Megszorítottuk egymás kezét. Úgy üdvözölt, mintha régtől fogva jó barátok lettünk volna. Talán azok is voltunk, csak nem tudtunk róla...
Az Arnolfini NetGaléria No17-es tárlata 2006. május 13-án, Torok Sándor - az Arnolfini Archívum barátja - 70. születésnapja alkalmából nyílt meg.

Magyar kiállítás New Yorkban

Partnerünk, a New York-i illetőségű, gyermekművészeti alkotásokkal foglalkozó Jardin Galerie legújabb, No46-os kiállítása a Család/Anya tematika köré szerveződött. A 2008. január 23-án nyílt tárlatra - Eszter és Barnabás képei mellett - ezúttal is a szigetszentmiklósi Bíró Lajos Általános Iskola Bán Anikó vezette 1.b osztályának tanulóitól küldtünk ki rajzokat. A magyar kollekció, továbbá egy válogatás a megnyitó képeiből, az Arnolfini Archívum Jardin-szekciójában tekinthető meg, a korábbi másfél tucat közös projekttel együtt. A mostani kiállítás alkalmából, mások mellett, felkerült a falakra Zsubori Eszter 3,5 évvel ezelőtt, 10 éves korában készített, Anya egy hosszú napja című - 2006 novemberében a New York-i UBS Art Galleryben rendezett nagy Jardin-kiállításon már bemutatott - sorozata is; a magyar részvételt szemléltető blokkból ennek a képei is elérhetőek.

Tettamanti-kiállítás Esztergomban

Annak idején, még valamikor a rendszerváltás környékén, a Magyar Nemzet hasábjain találkoztam először Tettamanti Béla összetéveszthetetlen, sejtelmes-titokzatos, mélyen intellektuális, mégis bárkit megérinteni képes rajzaival. A sors úgy hozta, hogy ma a Figyelőnél időnként én magam kerülhetek abba a helyzetbe, hogy dönthessek arról: hol, melyik íráshoz, mekkora méretben jelenjenek meg e grafikák a lapban. Ez persze inkább csak akkor válik az én reszortommá, ha grafikus-művészeti vezető kollégám, Dániel András - az Arnolfini Archívum barátja, s egyebek mellett az Ani baba és a 40 rabló, valamint a Napi lapok című szériák alkotója - szabadságon van. Nos, Andrásnak ezúttal nem kellett szabadságot kivennie ahhoz, hogy Esztergomban, az El Greco Galériában január 26-án megnyissa a Munkácsy-díjas grafikus tárlatát. Elég volt szombaton elutazni a helyszínre, pontosabban egy kicsit tovább: a jövőbe, sőt talán egy másik galaxisba is... A Jelentés a központnak című bevezető mindenesetre elolvasható a Komárom-Esztergom Megyei Online honlapján, ahol Rafael Balázs fotói segítségével a megnyitó hangulatáról is képet kaphatunk.

Lakner Zsuzsa kiállítása: Arcok

Lakner Zsuzsa - avagy Susanna Lakner - munkái nem először láthatóak az Arnolfini Archívumban: az eddigiek közül Susannia partjai című kollázstárlata és az Arnolfini Retro Fesztiválra készített, Az időn kívül című sorozata emelhető ki. A most nyílt kiállításon Zsuzsa új oldaláról, pecsétmetszőként mutatkozik be: az Arcok címet viselő kisméretű leporelló karácsonyi ajándékként került az archívumba, s megtisztelő különlegessége, hogy az ismert és kevéssé ismert arcok között jómagam is felbukkanok, pecsétradírba vájva...

Január 17.: a téli napi lap-forduló

Különleges nap ez a mai csütörtök (melyik nem az?). Egy évvel ezelőtt e napra virradt az a szerda reggel, amikor Dániel András barátunk elhatározta, hogy új szabályt vezet be az életébe: ettől kezdve minden nap készít egy rajzot. Legalább egyet. Motívumait egy aznap megjelent napilapból kell kiválogatnia, címet, vagy szöveget - ha szükséges - szintén ebből az újságból kell találnia hozzá. Egy rajzhoz több újságot használni nem ér, s a másik szigorú regula: éjfél után már nem nyúlhat többé a képhez; egy vonal se, semmi. Bármennyi fotó akárhány motívumát használhatja, de olyasmi nem szerepelhet a képen, ami nem a kiválasztott újságból került oda.
Nos, ma letelik egy évad, s - Andrásra hivatkozva - örömmel jelenthetem, hogy minden szabály mindvégig betartatott. Amit fent látunk, az a legelső kép volt, s büszkeséggel tölt el, hogy (huszonkilenc másikkal egyetemben) elsőként az Arnolfini NetGaléria mutathatta be ezt a különleges projektet, a Napi lapok című virtuális tárlat keretében, a szerző bevezetőjével. Így, afféle bennfentesként, talán azt is elárulhatom, hogy a projekt tegnap véget ért: 2008. január 16-án megfestetett az utolsó lap is, amely szintén itt látható e blogbejegyzésben. Azt, hogy a többire miféle sors vár, még nem tudható. De annyi bizonyos: az akvarell tömb fogyásával mért múló idő képszilánkjai most már örökre ott maradnak e szabálytalan kompozíciókba zárva - visszakereshetően, de megfejthetetlenül.

John A. Hiigli kiállítása New Yorkban

Aki New Yorkban jár mostanában, az feltétlen ugorjon be az Amsterdam Whitney Gallerybe (511 West 25th Street Chelsea, New York), ahol január végéig John A. Hiigli festményeivel is találkozhat, Ode to Malevich című képe pedig az Artnet kínálatában szerepel. John amellett, hogy remek festő, a gyermekek alkotásaira koncentráló New York-i Jardin Galerie alapítója és vezetője, egyúttal a galéria magyarországi "képviseletének" számító Arnolfini Archívum barátja. Honlapján a teljes életműve áttekinthető; képeiből nemrégiben az Arnolfini NetGaléria is bemutatott egy válogatást, Transfiguration paintings, 1980-2005. címmel.

Vargha János: Nem nagy szám

Ez a kép néhány nappal ezelőtt, 2007. december 30-án készült Budapest VII. kerületében, a Csányi utcában. Készítője Vargha János profi fotográfus, az Arnolfini Archívum barátja, az Arnolfini Fesztiválok állandó résztvevője és csoportkép-exponálója. Az Arnolfini NetGalériában Nyóckert címmel jelent meg fotósorozata, amely eredetileg az Arnolfini Galéria tárlata volt, a Kert fesztivál egyik programjaként. Honlapja, a www.danube.org két évvel ezelőtt indult, s abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy egy speciális összejövetel keretében én nyithattam meg virtuális kapuit.

Az Arnolfini Retro Fesztivál a Startlapon

Váratlan év végi meglepetésként jött az értesítés, miszerint a Startlappal együttműködésben készülő retro.lap.hu oldal felvette a linkjei közé a 2007 tavaszán megrendezett Arnolfini Retro Fesztivál hivatkozását; a link sajátos módon a Bulik, éttermek, kávézók szekcióban kapott helyet. Az Arnolfini NetGaléria már eddig is elérhető volt a Startlap felől, a galeria.lap.hu Virtuális galériák blokkjából.

Arnolfini Ünnepi Kollekciók

Az Arnolfini Archívum színeiben több mint egy évtizede küldünk a barátoknak, rokonoknak, ismerősöknek Karácsony, illetve Újév tájékán üdvözleteket. Ezek többnyire valamilyen alkotásra épülnek, s általában a gyerekek is szerepet kapnak bennük. A legelső alighanem 1995-re datálódik, amikor a másfél éves Eszter zsírkrétával telerajzolt mindkét oldalán néhány szürke kartonlapot, majd a képeket hosszúkás formájú szeletekre daraboltuk, azokat kilyukasztottuk, madzagot fűztünk bele, s mint karácsonyfadíszt postáztuk el az ünnepek előtt. Hasonló célt szolgált 1998-ban az a kinyomtatott, majd Eszter által kifestett ábra, amelyből kivágás után egy piramis alakú dísz volt hajtogatható.
Az idén a NetGaléria új, No29-es, Arnolfini Ünnepi Kollekciók című kiállításával köszöntjük az évvégét, amely a korábbi évek sorozatszerű ünnepi üdvözleteiből mutat be egy csokorra valót; maga az e-mailben kiküldött, s e blogbejegyzésben is látható üdvözlőlap tulajdonképpen e tárlat szöveggel kiegészített "plakátja". A kollekcióban megtalálható a 2002-es anyag, amikor is egy szétvágott kartondoboz azonos méretű lapjaira festett a család, összesen 60 képet, s ezeket adtuk postára; ebből itt egy 44 darabos válogatást mutatunk be. 2004-ben két animáció is készült decemberben: az egyiknél Eszter 8 darab A4-es lapra festett meg mozaikszerűen egy karácsonyfát, a másiknál pedig digitálisan rajzolt egy hasonlót (ez utóbbinál a különböző fázisok állnak össze animációvá). A 2005-ös virtuális üdvözletünk azokból az ÜnnepLapokból állt össze, amelyeket Vass Tibor felkérésére a Parnasszus című költészeti folyóirat téli számához készítettem. Tavaly ismét egy animáció következett, az idén pedig a karácsonyi családi ebéd szereplőit ábrázoló Barnabás-rajzot dolgoztuk fel sorozattá.
1996-ban a Karácsony éjjel című versem szerepelt egy három részre hajtogatott A4-es lap bal oldali szelvényén, míg a középsőre Eszter improvizált egy karácsonyi rajzot (ha találok belőle az archívumban, utólag majd ide illesztek egyet). Most álljon itt ismét az 1982-es keltezésű vers, búcsúzásképpen a Karácsonytól, s előre is kreatív új évet kívánva mindenkinek.

Karácsony éjjel

téli tájban
hófödte réteken
apró házak állnak
hófödte kerteken

apró házak
bennük fénylő meleg
felhős holdsütésben
árnyékuk megremeg

téli éjben
hófehér lábnyomok
megjelennek halkan
hófehér angyalok

téli házak
csendben szenderegve
felrepítik őket
tiszta fellegekbe

Zsubori Ervin, 1982

Draskovich Edina: Levél

A karácsonyi üdvözlet-küldemény részeként jöttek Edinától és családjától ezek a levelek, más zúzmarás képek és bejglikompozíciók társaságában. Utóbbiak azért is említendők, mert Edina - úgy is, mint az Arnolfini Archívum barátja - nemcsak a fotózás, hanem a süteményművészet terén is többször alkotott már maradandót. Legutóbb például az Arnolfini Retro Fesztivál hivatalos programjaként, Sütőporos emlékek címmel mutatta be felfalható műtárgyait.

Robitz Anikó: Tirana, Albánia

Robitz Anikó fotóival először a Spanyolnátha művészeti hálóterem oldalain találkoztam; ott mutatkozott be elsőként a virtuális térben. Fölkerestem a honlapját is, majd írtam neki, megvallván: mindig is szerettem az efféle fekete-fehér, minimalista, kicsit lepusztult-tájas, de valahogy mégis vigasztaló-esszenciális típusú képeket, sorozatokat. Egyúttal jeleztem, szívesen bemutatnánk a fotóit az Arnolfini NetGalériában. Ebből lett aztán a No27-es tárlat, Városképek címmel. Az itt közölt felvétel Albánia fővárosában készült, s azért is különösen kedves a számomra, mert később egy "igazit" is kaptam belőle.

Az első karácsonyi lap

A mai szép, esős decemberi szerdán megérkezett az első karácsonyi üdvözlet: Stuttgartból, Zsuzsától és Tomitól. Méghozzá csigapostán (vagyis hagyományos képeslapként, s nem e-mailként) , ahogy a mail-artosok mondják. Lakner Zsuzsa, avagy Susanna Lakner is aktív mail-artos, e mellett (e közben) pedig az egyik legfontosabb mai kollázsművész, akit ismerünk. Barátokon keresztül, hallomásból már tudtunk egymásról, s láttam már Planet Susannia nevű életprojektjét dokumentáló honlapját is, amikor tavaly nyáron felkért az általa szerkesztett, 22 című időszaki kiadványban való részvételre. Aztán egy kiállításmegnyitón találkoztunk is, majd a szigetszentmiklósi bemutatkozása kapcsán kerültünk végleg egy hullámhosszra azon a kétszemélyes tárlatvezetésen, amelyről fotók is készültek. Ugyanezen kiállításhoz időzítve mutathattuk be őt, illetve munkáit az Arnolfini NetGalériában, a Susannia partjai című kollekcióval. Ezen anyagban helyett kapott annak a képnek a színes és születésnapi változata is, amely most az üdvözlőlapul szolgált. Vidám előkészületeket Nektek is! Meg mindenkinek.

Tenke István: Café Ánj, Mostar

Tenke István az Arnolfini Archívum barátja; építész, elektrografikus, illusztrátor, fotós. Honlapunkon egyebek mellett a horvátországi Trogirban készített Ablak-szemek című fotósorozata látható, amely a Monitor Galéria egyik bemutatója volt 2001-ben. Az itt közölt fénykép annak a sorozatnak a része, amely Bosznia-Hercegovinában, a háborúban lerombolt, majd felújított, s 2004 nyarán éppen átadás előtt álló híres mostari Öreg-hídnál és környékén készült.

Pápai Szilvia: Bogota

Pápai Szilvia az Arnolfini Archívum barátja; jelenleg Kanadában, Montreálban él. Legutóbb Vietnami vallomások címmel nyílt fotókiállítása az Arnolfini NetGalériában. Ez a képe egy kolumbiai utazás során, Bogotában készült. Az interneten a 108 felvételből álló teljes sorozat is elérhető.

Nevezetlen Dátumok

Szinte pontosan egy évvel ezelőtt indult az Arnolfini Archívumhoz kötődő első blog, Non-Remarkable Dates, azaz Nevezetlen Dátumok címmel, amelyre január végéig töltöttem fel rendszeresen képeket a Nevezetlen Dátumok Fala című elektrografikai sorozatomból. Ennek bemutatója - egy Dárdai Zsuzsával közös kiállításon - a Magyar Műhely Galériában volt, 2006. február 15-én. A tárlatról annak idején a Balkon is beszámolt, sőt a 2006. márciusi számnak e képekből állt a címlapja. A blogban jó ideje csend; talán ideje volna törölni, vagy egy új koncepció szerint folytatni. Meglátjuk; egyelőre marad.