Költészet napja van. És valahogy éppen pár napja, hogy megjelent egy versem, a Napút című folyóirat 2011. márciusi számában. Egy haiku, az első vers egy öttételes sorozatból. Pályázatfélére született; a kiírásra véletlenül bukkantam rá pár hónapja, a Terebess Online különlapján, ahol - mint kiderült - haiku költőként tartanak nyilván, korrekt hivatkozással a Haikuk és re-haikuk című kötetre. A felhívásban annyi megkötés volt csupán, hogy a haikukban szerepelniük kell a nap és az út szavaknak. Indokoltnak tetszik, hogy e rövid ciklus éppen most lásson blogvilágot. És nem csak József Attila miatt. Hanem azért is, mert ma két esztendeje, hogy Ida Mama is kilépett a Napútra, és elballagott tőlünk, valahová nagyon messzire. Talán a Napon is túlra, örökre.
[éj]
A tájon Hold ül.
Aludj. Tetőnk fölött még
kihalt a Napút.
[idő]
A tegnapelőtt
út volt a tegnaphoz. A
ma holnapba fut.
[csönd]
Felettem ott a
Nap, alattam itt az út.
Csönd ül köröttem.
[homály]
Az emlékeken
múlt Napja süt. Homályban
a holnapi út.
[kérdés]
Mit rejt még az út,
a mindenkori új nap
útja, s hova jut?
1 megjegyzés:
Ervin, ezek egyszerre megrendítőek és meghökkentőek!
SNK
Megjegyzés küldése