2011. március 30., szerda

Szezonnyitó uzsonna

Nem is gondolnánk, néha egy egyszerű uzsonna is mennyi értéket hordoz – és most nem csak az ásványi anyagokra gondolok. Vegyük például a mai napot: 2011. március 30-a, szerda. Íme a recept, zárójelben a rejtett adalékokkal:

A téglavörös térkővel kirakott kertszegletet megszabadítjuk a ráhullott mogyoróbarkáktól (alaposság). Kihordjuk a kamrából az ott télire felhalmozott fenyő kerti székeket (tárgyak tisztelete). Előszedjük és a megtisztított placcon összeillesztjük (kétkezi munka becsülete) a garázsban tárolt nagy kerti asztal (vendégszeretet) alkotóelemeit. A gázóra-leolvasót felhívjuk telefonon (proaktivitás), s időpontot egyeztetünk vele másnap 9-re (naprakészség), gázóra-leolvasás lehetővé tétele céljából (polgári engedelmesség). Karcsú korongokat választunk le a spájzban fellelt, már-már a fás szárúak rendjébe tartozó jégcsapretekből, elfogyasztás céljából (környezetterhelés mérséklése). A melegházi magyar paradicsomot (tudatos vásárlás) körülbelül nyolc részre aprítjuk. Az előcsomagolt (praktikum) falusi sonkából (hagyományápolás) kiveszünk egy szeletet (önmérséklet) és összetekerjük (kreativitás). A baráti közvetítéssel (kapcsolatok ápolása) közvetlenül a gyártótól vásárolt (őstermelők támogatása) valódi csabai házi kolbászból (nosztalgia) vékony szeleteket metélünk (takarékosság), s azokat az előző összetevők mellé egy kistányérra halmozzuk (koncentráció). Egy doboz eredeti (minőségközpontúság) kaukázusi kefírt adunk fel mellé (egészséges életmód), s köretként a városi péküzemben vásárolt zsemlét (helyi ipar felkarolása) porciózunk hozzá. Az egész mindenséget kivisszük az előkészített kerti asztalra (természetközeliség), s vietnami háncsalátétre helyezzük (multikulturalitás). A képhez még patinás sótartó, családtörténeti jelentőséggel bíró üvegpohár és míves evőeszköz tartozik (megadni a módját). A kompozíciót gondosan lefotografáljuk (értékmegőrzés), majd kiváló étvággyal elfogyasztjuk (önfenntartási ösztön). Némi üldögélés és tűnődés után (hétköznapok megélése) leszedjük az asztalt (felelős viselkedés), s begépeljük a receptet (tapasztalatátadás). A fényképezőből kinyert digitális fotót (nyitottság az újra) beméretezzük (precizitás), majd a szöveggel együtt feltöltjük a blogba (digitális írástudás). És ezzel az Arnolfini Archívum családi alkotócsoport részéről (alkotókészség, családközpontúság) a tavaszi-nyári-őszi szezont megnyitottnak nyilvánítjuk.

7 megjegyzés:

"saját levében" írta...

Most akkor gázóra vagy villanyóra? Teljesen meg vagyok zavarintva.

Zsubori Ervin írta...

A villanyóra megvolt a múlt héten. Szombaton túlestünk a kéményseprőn, a gázóra-leolvasó holnap érkezik...

Planet Susannia írta...

Ha hiszitek, ha nem, nálunk is épp tegnap történt a kiskiülős beüzemelése.
Vacsoráztunk a napsütésben (itt egy órával később sötétedik, mint Szentmikin) és a primőr paradicsom nálunk padlizsánnal és mozzarellával összesütődve gratulált a tavasznak.

Torma Cauli írta...

Hm ...úgy látszik meg kell tartanom az idei első kosárlabda edzésemet...

Névtelen írta...

Csak pukkadozok az irigységtől, hogy ezt nem én írtam! :))
Szép tavaszt, s kicsit több napsütést, ha már ilyen szépen megnyitottad a szezont: legyen folytatása, kedvünkre!

Láng írta...

mirseste, azaz Láng Eszter írta az előzőt, mint névtelent - ez az egyetlen biztos módja, hogy felengedjen a rendszer... (nem szeret engem, és én se őt)

Láng írta...

Fantasztikus! Mihelyt letolom (a rendszert, nehogy valaki rosszra gondoljon, már minden egyéb le van tolva ebben a késői, azaz korai órában) már tudja is, ki vagyok, teljesen magától! Láng vagyok, csupa tavaszi noding! Vagy minglo!