Poigret és Zsírsátán, a két rettenthetetlen szövegtengeri hajós, egy spontán partraszállás következtében, beveszik Budapestet. Eszközeik szikárak, ám hatékonyak: platós-ponyvás Csepel tehergépjármű, bőrkabát, karszalag, usanka, megafon. Meg némi gépelt szöveg – saját és vendég –, áttetsző műanyag fólia (bugyi) alá rejtve. A fólia azért fontos, mert nevezett bekebelező műveletre nedves időben kerül sor. Jó okkal: ilyenkor a városbevétel sokkal könnyebb. Tudniillik azért, mert a lakók kevéssé lépnek fel akadályoztatólag, hiszen zömmel – prevenciós céllal, kivédendő a meghűlésüket – tágas otthonaikban maradnak inkább. Ahol például tovább alszanak a kelleténél, tévéznek, olvasnak, vagy éppenséggel neteznek. Mert tudják a jelszót: az vagy, amit netezel. Ezt pedig a Spanyolnátha fejlécéből tudják, tehát nyilván ott kezdik a szörföt. És mit látnak? A lap megújult: decens szürkeárnyalatosba ment át, s még letisztultabb szerkezettel igyekszik úgy a törzs-, mint a rátévedő olvasók kedvében járni. Méghozzá sűrítve, az eddigi negyedéves tempó helyett kéthavonta refresselődve. Sőt, a szintén most nekilódult, beépített blog révén majdhogynem naponta átfűszereződve. És még mit lát a monitorján a pesti bérház ominózus visszahúzódó lakója? A talán éppen az ablaka alatt akciózó Poigret és Zsírsátán - alias Berka és Székelyhidi - urakat, amint fekete-fehér fotók és életerős hangfelvételek által precízen dokumentáltan, széltében-hosszában beveszik az Andrássy utat...
Nahát, nem jobb ez, mint cirkuszba menni, Majmunka?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése