Tavaszi Spa-mustra

Hajszálra egy hónappal ezelőtt, 2010. március 21-én jelent meg a szerverek világnagy polcain a Spanyolnátha tavaszi száma, mégis olyan friss és ropogós még, mint egy ma hajnalban sült briós. Kóstoljunk tehát bele nyugodtan!

Ama bizonyos bemutató a hernádkaki szerkesztőségi-főszerkesztői birtokon, az immár 6. Önök kerték Spanyolnátha Kertfesztiválon esett meg. A népes vendégsereg között zajló eszme- és ismeretcseréhez az új lapszám képeiből és kézirataiból felcsipeszelt szabadtéri tárlat szolgáltatta a festői-irodalmi hátteret. Az átszellemített lugasokban felbukkant az az általam postázott, 50x70 centis fekete karton is, amelynek egyik oldalára néhány ezüstös konyhai jelenetet skicceltem fel, a másikra pedig a „saját levében” gasztroblogról szóló, 9999 karakteres recenzióm utolsó bekezdését rögzítettem.

A jelzett írás – amely a kiváló konyhanapló recepciójához kívánt adalékokkal szolgálni – a Spanyolnátha új tematikus blokkjában, a Papír, vászon, deszka című terjedelmes szekcióban látott netvilágot. Ebben könyvről, filmről, színházi előadásról, fesztiválról, kiállításról, koncertről és egyéb finomságokról szóló fejtegetések kapnak helyet. A bőséges felhozatalból ezúttal kiemelném Karádi Zsolt Gasztrobalett című szöveg- és fotóesszenciáit Ladányi Andrea táncestjéről; Molnár Krisztina Rita érzékeny asszociációit a friss Kossuth-díjas Rakovszky Zsuzsa kötetéről (A Hold a hetedik házban - Magvető, 2009), valamint Láng Eszter lírai értekezését Géczi János Veszprém-esszéjéről (Nyom – Palatinus Kiadó, 2009.).

A recenziós rovat mellett a tavaszi szám ezúttal csupán négy tematikus blokkra koncentrálódik, azokra viszont nagyon. Az első egy roppan erős felütéssel berobbanó premier. A HangKötészet című rovatról van szó, amely főként – de nem csak – a magyarországi hangköltészetre és határterületeire kíván fókuszálni, alkalmanként egy-egy kiemelkedő alkotót is felvillantva. A premier főszereplője pedig Kántor István (alis Monty Cantsin? AMEN!). Róla, és az általa fémjelzett neoizmusról Szombathy Bálint esszéjét olvashatjuk, de természetesen helyet kapnak a rovatban Kántor kőkemény írásai, még keményebb videómunkái, illetve brutálisan kemény budapesti performanszának filmdokumentumai is.

A következő blokk egy, Bársony Júlia által megálmodott előadástriptichon legösszetettebb szárnyát, az Átjárók című projektet járja körbe, elegánsan többdimenziós, interaktív megközelítéssel. A harmadik szekció ehhez képest szikár: tisztelgő összeállítás a 105 éve született és 30 éve elhunyt Tamkó Sirató Károly szelleme és művészete előtt – méghozzá nem elemzésekkel, hanem művekkel: novellával, verssel, képpel.

Végül az utolsó témacsoport a zenét ünnepli. A Zajzószer rovatban Székelyhidi Zsolt egy nagydoktori disszertáció igényességével és terjedelmi paramétereivel a jungle irányzatot, illetve annak összes következményeit tárja fel, számba véve minden érdemi szereplőt, helyszínt, hangszínt, kombinációt, permutációt és komplikációt. Mi több, a tánczene-akadémiai székfoglalóhoz műfaji lexikon is tartozik, számtalan zenei illusztrációval. Önmagában már ez a blokk is alkalmas arra, hogy egy laptop birtokában, valamelyik vifis presszó sarokasztalánál ücsörögve, tartalmasan átvészeljünk egy viharos időjárás miatt amúgy csőddel fenyegető tíznapos bélatelepi nyaralást. De hát hol van még a nyár, és a nyári Spanyolnátha…