Ébren álmodók a 2B Galériában

 A Magyar Pszichoanalitikus Egyesület megalakulásának 100. évfordulója alkalmából Álom ébren – Reverie címmel nyílik különleges kiállítás a 2B Galériában (1092 Budapest, Ráday u.47.). A tárlaton – amelynek kurátorai Böröcz László és Kicsiny Balázs – Altorjai Sándor, Böröcz András, Igor és Ivan Buharov, El Kazovszkij, Enyedi Ildikó, Erdély István, Forgács Péter, Fliegauf Benedek, Gulácsy Lajos, Major János, Román György, Roskó Gábor, Schnitzler János, Sugár Gyula munkái láthatóak. Megnyitó 2013. október 13-án 18 órakor; köszöntőt mond Lőrincz Zsuzsa, az MPE elnöke; a kiállítást Erős Ferenc nyitja meg. Finisszázs és kerekasztal a kiállításról október 25-én 18 órakor lesz.

„Ferenczi Sándor ideggyógyász 1913-ban alapította meg a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület elődjét Magyar Pszichoanalitikai Egyesület néven. Az Egyesület és köre fontos szellemi központ lett az akkori szakmai és művészeti közegben – az akkori pszichoanalitikusok szoros kapcsolatot tartottak fenn számos művészeti ág képviselőjével. Innen indult a pszichoanalitikus mozgalmon belül a Budapesti Iskola, mely a nemzetközi pszichoanalízisben fontos szerepet játszott és játszik a mai napig. A pszichoanalitikus szemlélet nemcsak a lelki betegségekről való tudást formálta át, hanem mindennapi gondolkodásunkat. A pszichoanalízis emberképe észrevétlenül áthatja kultúránkat, így a művészi alkotómunkát is: azt, ahogyan magunkról, egymásról és belső világunkról gondolkodunk.

A reverie, a beleképzelésre való képesség a kortárs pszichoanalízis fontos fogalma. A reverie állapota az alkotás átmeneti terébe visz minket: ez az az álmodozó-álmot-fantáziát látó állapot, melyben a terápiás kapcsolatra vonatkozó tudás születik a pszichoanalízisben. Ez a tudás még el nem gondolt tudás, a még nem reflektált érzetek-élmények halmazára vonatkozik. Ez a tartomány a művészi alkotás belső tere is: innen származnak azok a fantáziák, melyek egy mű megalkotására késztetik az alkotót. Akár pszichoanalitikusként, akár művészként dolgozunk, ebben a belső térben merülünk el, a reverie állapotából hozzuk felszínre tudatosuló élményeinket: ebben és innen alkotunk.” (Szili Katalin)