Mini[e]MailArt - kitől jön az 1000. pályamű?

Az Arnolfini Mini[e]MailArt blog három évvel ezelőtt, 2008. szeptember 14-én indult el. Ezt megelőzően három alkalmi projekt már lezajlott (az első még 2004-ben), először ezeket dokumentáltuk. Az 5. projekttől (Páratlan számok) kezdve viszont stabilan beállt a mai szisztéma: minden évszak első napján új háttérfelületet teszünk közzé, s új tematikát hirdetünk meg, amelyre három hónapig lehet e-mailben beküldeni a munkákat, szerzőnként egyet. Jelenleg a 16. kiírás van érvényben; a téma: Gyümölcsök. Ez két hét alatt 30 résztvevőig jutott. A legnagyobb érdeklődés eddig az előző, Árnyékok című kiírást kísérte, itt 96 alkotót regisztráltunk. Mindösszesen eddig egy vagy több projektre 224 szerző küldött be munkát, a szó szoros értelmében a világ minden tájáról. A blogot az elmúlt 2,5 évben, amióta a statisztikai számbavétel működik, 21 ezerszer tekintették meg, s jelenleg 1009 bejegyzés van benne - RCBz képével bezárólag. Mint utóbb kiderült, az 1000. bejegyzés pár nappal az évforduló előtt, szeptember 7-én, éppen az én - itt is látható - Gyümölcseimet tartalmazta. Mivel azonban az összesítésben az Intro, továbbá az eddigi 16 projektfelhívás is benne foglaltatik, az 1000. pályamunkát valójában az ezután érkező 8. e-mail tartalmazza majd...

Hat fúvószenekar, két timpanival

A mai verőfényes őszben, egy Duna-parti padon, elolvastam Egressy Zoltán Sóska, sültkrumpli című kamaradarabját. Egy játékvezetői öltözőben játszódik, a bíróról és két partjelzőjéről szól. Meg arról, hogy egymásra vagyunk utalva: egymást szívathatjuk csupán, de támaszra is csak a többiekben lelhetünk.

Hazafelé biciklizve a partról, már egy saját történetet forgattam magamban. A 2011. szeptember 11-i Szigetszentmiklósi Fúvószenekari Találkozóét, amelyből az egész család kivette a részét. Arról gondolkodtam, hogy egy fúvószenekar is csapat, amely csak együtt tud megszólalni, és milyen jó, hogy mindkét gyerekünk részese lehet ennek. A fesztivál körül segédkező anyukák (a hoszteszek, köztük Irával) és apukák (a roadok, köztük velem) is csapatban voltak erősek. A főszervezők – Emil, a zenekarvezető, és párja, Zsuzsa – által percre kidolgozott forgatókönyv szerint mindenki tudta és tette a dolgát: vendégzenekart várt, szalvétát hajtogatott, sörpadot szerelt, szórólapot osztott, helyszínre kísért, felmosott, fényképezett, eltakarított – mikor mi állt a kottában. A Szlovákiából és Magyarországról érkezett hat fúvószenekar szintén egy nagy csapatot alkotott, amely külön-külön, de együtt is meg tudott szólalni. Elég volt két eligazító szó, s az iskolaudvarnyi alkalmi óriásegyüttes – a legtöbb résztvevő által addig soha nem is látott karmester intésére – flottul lejátszotta a soron következő indulót. Majd mindezt menetelés közben is, egy még nagyobb csapat, egy egész város előtt.

Sok nagyszerű pillanat volt ezen a fesztiválon – a délelőtti térzene a templom bejáratánál, a vasárnapi mise összes résztvevőjétől övezve; a közös próba az árnyékos ligetben; a muzsikusok elmasírozása a központi program végén, a Radetzky-indulóra; a mazsorettek éjszakai záróprodukciója, világító buzogányokkal –, az egyik csúcspont azonban kétségkívül a nyitány volt.

A hat zenekar – az első klarinétosok szekciójában Barnabással – áll szorosan egymás mellett a főtéren, a tűző napon. A dobogón Szentesi István Emil, a vendéglátó Ádám Jenő Zeneiskola Fúvószenekarának karmestere; felemeli a pálcáját, int, s megszólal a zene. Előbb távoli zümmögés, halk dobpergés hallatszik, majd egyszer csak felharsan előbb az oldalt felsorakozott trombitások kara, majd rögtön utána a másik rézfúvós hatos, a művelődési ház erkélyéről. Ekkor alighanem már mindenki tudja, hogy Richard Strauss Imígyen szóla Zarathustrájának utánozhatatlan nyitányát halljuk (pár hete néztük meg a gyerekekkel ismét Kubrick 2001: Űrodüsszeiáját, amely e napfelkeltét megidéző zenét az emberiség hajnalának szimbólumává tette). De ha valaki még mindig nem ismerte volna fel a művet, azt végképp helyre teszi a timpanik belépése. A hatalmas üstdobok mögött, középen és egészen elöl, egy szál magában, Eszter áll (az apuka-roadokkal az imént cipeltük be neki a két, látszólag egyforma hangszert, de szólt, hogy fordítva kell, mert a mély van jobboldalt…), és mosolyogva, mintha mindig ezt csinálta volna, magabiztosan dobolja ki a monumentális főmotívumot. Kétszázegynéhány fúvóstól érkezik rá a válasz…
Nem sok pillanat lehet felemelőbb ennél.

Gábos Jóska rejtett dimenziói

Gábos Jóska Rejtett dimenziók című elektrográfiai kiállítását egy nappal a megnyitó előtt, Szlaukó László galériavezető és képzőművész profi közreműködésével, Jóskával együtt rendeztük meg az Ökollégium ArtGalériában.

A megnyitó szeptember 8-án este kellemes baráti társaságban, s kiváló pogácsák kíséretében zajlott; bevezető és képriport a Susanniconon. Tóth Miklós fotói a megnyitóról és a kiállítás képeiről itt.

A Micsoda útjaim... a Városkommunikáció blogon

S. Nagy Katalin egyik volt tanítványa, Juhász Judit ajánlja a Micsoda útjaim... című kötetet a Városkommunikáció című blogon, mint olyat, amelyben a személyes hangvételnek köszönhetően "az utazó és a városok egymással kölcsönhatásban jelennek meg".

Gábos József rejtett dimenziói

Rejtett dimenziók címmel nyílik elektrográfiai kiállítása Gábos József barátunknak 2011. szeptember 8-án, 18 órakor az Ökollégium ArtGalériában (1035 Budapest, Szél utca 11-13.); megtekinthető szeptember végéig. Az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem a kiállítandó kollekció összeállításában, s Jóska engem kért fel a megnyitásra is. Mégsem az elfogultság mondatja velem: remek az anyag, érdemes odanézni.

A Micsoda útjaim... Susanniában

Stílusbravúrba csomagolt és saját sorsfonalakkal átkötözött, briliáns recenziót publikált a Micsoda útjaim... című, minap megjelent S. Nagy Katalin-könyvünkről Lakner Zsuzsa barátunk a Susannicon portálon. Ritka ajándék, hogy egy kiadó ilyen értő és ihletett olvasókat tudhat maga mellett!

Kertvendégeskedés

Hívtak már többször is, de most el is mentünk. Augusztus 14-én, vasárnap, egy kertbe. Herdnádkakra. Kertfesztiválozni. A Spanyolnáthásokkal, mert hát mi is azok vagyunk. És nem bántuk meg. Riport a Susanniconon. Fotóriportok a Spanyolnáthán.

Lecsó, tetőkerti dúsítmánnyal

Idény van, együnk hát idényjellegűt! Mi más is lehetne az, mint lecsó.
A lecsópaprikát, környezettudatos módon, az idén 75 éves, szigetszentmiklósi Gere Pékség előtt árusító nénitől szerezzük be, őstermelői áron, a hozzávaló két szem (egyenként bő negyedkilós) paradicsommal együtt. A paprikák közt, mint utóbb kiderül, csípős is akad, helyesen, a paradicsom viszont olyan édes, mint a méz. A pékség sem marad persze pamlagon: egy fél Gere-kenyérrel hízik általunk a születésnapi forgalom. (Figyelem, az óhatatlan tunkolás zsemlével lényegében kivitelezhetetlen, ahhoz félvastag kenyérszeletekre lesz szükségünk!) A többszólamúság jegyében az alapszett dúsul még az ország több pontjáról származó, rokoni tőről fakadt zöldáruval is, s ami az egésznek megadja a fokozhatatlan karaktert: cukkinidarabok a kimeríthetetlen tetsző tetőkerti „sajátlé”-ellátmányból.
Sok szép étel van, de félkészen – épp odatéve – a lecsó az egyik legerősebb vizuális kompozíciót mutatja: sárgába olvadó méregzöldjeivel, rozsdásodó pirosaival az érett Monet köszönti az éhezőket. Erre csak a kész mű rafináltan egyszerű ízkomplexitása tesz rá egy villával, felidézve a komplett gyermekkort és annak ízeit (lásd: L’ecsó kulcsjelenet). Mi, ha nem étteremben dolgozunk, szigorúan kockás abroszon és teraszon tálaljuk.
Másnaposan, ha lehet, még finomabb; ilyenkor bátran fuzionáltathatjuk tojással, mangalicakolbász-darabkákkal, netán parmezánnal.

Ismeretlen fényképezők: Képírók a kikötőben

Második alkalommal ejtették meg az Arnolfini Archívum alapítói (középütt) hivatalos baráti és társalkotócsoporti látogatásukat Planet Susannia balatonfűzfői főkonzulátusán, annak rendkívüli és felhatalmazott lakóinál (jobbra-balra). Az első minicsúcs 2010. július 30-án zajlott le, a mostani 2011. augusztus 8-án. Immár hagyományteremtő jelleggel, a délutáni ítéletidőt követően, ezúttal is a program része volt a rituális fényképezkedés a balatonalmádi kikötőben, a viharjelző apparátus tövében. A teljes képhez hozzátartozik, hogy jómagam, teljesen véletlenül, a tavalyi fotón is látható derrickes mezt viseltem, ám mivel úgy emlékeztünk, hogy 2010-ben mindenkin matrózpóló volt, ráhúztam egy csíkosat… Nem baj, majd jövőre korrigálunk.

Németh Bea: Repcefutás

„Janka lányunk nagyteveli nagymamájától tartottunk hazafelé, amikor belebotlottunk ebbe a csupasárga repceföldbe. És Janka nem a kártevőségükről hírhedt repcebecő-ormányosokat üldözte, csak úgy egyszerűen, vidámságból, gyerekségből nyargalászott fel s alá, de úgy, hogy még a haja is belelebegett. Ennyi történt. Se több, se kevesebb. Punktum.” (Németh Bea)

Tetőkerti patisszon palacsintatésztában

Sok jó zöldség kis helyen is elfér, hát még nagyon. Másként szólva: amely tetőkerten megterem a cukkinikrém-leves alapanyaga, ott jut hely egy kis patisszonnak is. Amúgy a patisszon a konyhakertek tragikus hőse: talán az egyik legkarakteresebb a sziluettje a geműzefelhozatalban, ugyanakkor az asztaltársaságok tagjaként a legritkább esetben tudja megvillantani csábos hajlatait. Séf legyen a talpán ugyanis, aki nekiáll vele bíbelődni. Így jobbára rántott tök alakját ölti. Ám ha valaki mégis rá voksol, akkor szinte elomlik a gyönyörűségtől. A szájban.
Honnan máshonnan, "saját levében" magaslati tetőkertjéből - a fészbukkarriert befutó cukkinik tőszomszédságából - érkezett az a két szemet gyönyörködtető példány is, amelyek egy úgynevezett könnyű keddi ebéd apropóján teljesítették be küldetésüket. A kedd néhányaknak még ma is munkanapnak számít, ezért - egyfajta főhajtásként a munka világában tevékenykedők felé - a sörtésztás verzió helyett a palacsintást választottuk. Az installálás során ügyeltünk rá, hogy a tüskésebb szeletkékből is kerüljön a tányérra. Azt pedig talán nem is kell külön említeni, hogy a krumplipüré ornamentikája óhatatlanul az eredeti biotermény megkülönböztető jegyeire hajaz.

Új Arnolfini-könyv: S. Nagy Katalin 13 városa

"Fák, virágok, hegyek, völgyek, folyók, tengerek. Mindenekelőtt: városok, s bennük utcák, terek, múzeumok, képek, zene, munka, könyvek, kiállítások, műtermek, tanítás. Emberek."

E mondatokkal indul barátunk, S. Nagy Katalin új könyve, amely az Arnolfini Archívum PaperBook sorozatának 26. köteteként 2011. július elsején készült el. A könyv 13 várost villant fel, Granadától kezdve Berlinen és Firenzén át Nagykanizsáig. Az egymásra épülő emlékdarabkákból egy szubjektív, költői erejű önéletrajz áll össze, amely a legfontosabb helyek számbavételének apropóján a személyes sorsot alakító emberek megidézésével válik teljessé.
A 84 oldalas kötet a 13. Arnolfini (Föld) Fesztivál egyik projektjeként született meg, Sebes Kati szerkesztésében. A 33+13+3 példányból sajnos nem jut majd mindenkinek, ám július 21-én debütált a képekkel kibővített, digitális változat is, amelyet bárki "leemelhet" az Arnolfini Archívum Központi Olvasóterme polcáról.

Tetőkerti cukkinikrém-leves

A finom étel egyik fő összetevője a jó összetevő. Megbízható alapanyaghoz azonban csak megbízható helyről lehet megbízható módon hozzájutni. Nos, azt nem állítom, hogy közvetlen kijáratunk nyílik a "saját levében" gasztroblog - az Arnolfini Fesztiválok hivatalos udvari szállítója - harkálybarát bio mintagazdaságának budai tetőkertjére, mindenesetre hozzájutottunk onnan néhány kövér cukkinihez. "Legyen belőle leves" - jelölte ki Ira a célt, majd még másnap telibe is trafálta. Azt azért ne hallgassuk el, hogy a sajtos kifli formájában megjelenő krutony-pótlékot én szereztem be hozzá, amelynek szeletkéi aztán sajttal megborítva a sütőben sültek sültre. Nem kenyerem a nagyotmondás, de - anélkül, hogy most a részleteket részletezném (nem voltam ott, mert kifliért szaladgáltam, de kéziturmixolva is volt, az biztos) - hihetetlen finom lett! És gyönyörű is, különösen a pre-rendszerváltás korabeli üzbég tálkákban (from Taskent) tálkázva.
Ez úton üzenjük: az a rengeteg áskálódás, gyomeltakarítás, ágyáslogisztika nem volt hiába, és köszönjük!

Dupla Ábécé-film premier

Két nyolcverses sorozat is debütált július 22-én az Állati Ábécék honlapján abból a kisfilmsorozatból, amely a megjelent kötetek verseit mutatja be, az olvasók tolmácsolásában. Az Állati Ábécék közül ez a második, a Növényiek közül viszont már a harmadik epizód, vagyis összesen 40 vers filmes feldolgozása készült el eddig. Az Abc-honlap SzemreValók szekciójában a mostani részekben mások mellett két bűbájos kistündér, több tanáregyéniség, egy egész osztálynyi gyerek, művészpalánták és művészek, két nemezelő, egy komplett fesztiválközönség, sőt a könyvek kiadója is feltűnik; kár lenne kihagyni!

Robitz Anikó színkalandja

Színek lopakodnak Robitz Anikó szikáran és végtelenül következetesen felépített szürkeárnyalatos világába, a TELEP Művészeti Bemutatótér (Budapest, VII. kerület, Madách Imre út 8.) falait használva e kényes művelethez. Fotós barátunk 2007-ben az Arnolfini NetGalériában is bemutatkozott, s az Arnolfini KépíróKörben is jegyzett egy hetet; legújabb tárlatát 2011. július 21-én, este 7 órakor Bárdos Deák Ági nyitja meg; megtekinthető augusztus 3-ig, hétfőtől szombatig 12 és 23 óra között. Azt, hogy egyszeri szín-játékról van-e szó, vagy tartós beszüremkedésről, majd az idő dönti el. Meg a záridő.

Az utolsó nap a Figyelőnél

Jár a Balaton szelet… Ezt az elismerő formulát akkor alkalmaztuk, rendszerint este kilenc után, a hétfői vagy keddi lapzártában, amikor valaki egy már-már lezárt, minden szűrőn átjutott, több aláírással is véglegesnek nyilvánított Figyelő-oldalon valamilyen durva hibára bukkant. Kiszúrt egy elírást a címlapon; észrevette, hogy az árbevétel milliárd forint helyett millió főben van megadva a grafikonban; tavalyi a dátum az oldalszám mellett; Bukarest a Budapest. A kakaós étbevonómasszával mártott, kakaós krémmel töltött ostyákat persze nem hívtuk le sosem; virtuális egyenlegük hol hízott, hol fogyatkozott, de így is ez volt talán a legszakmaibb elismerés a Figyelő gazdasági hetilap (alapítva: 1957) gyártási folyamatában résztvevők körében.
Kétezer-tizenegy június harmincadika, az idei első félév utolsó napja, nem lapzártára esett. Egyszerű csütörtök volt, amikorra az előző lapszám már leülepszik, lapzártája a múlt ködébe vész, az új pedig még épp hogy csak indul, jövője még képlékeny, még bármi lehet. Nekem mégis lap-zárta volt ez a nap, a Figyelő hetilap zártája. Ebben a dimenzióban a lapindító értekezlet három hónap híján húsz évvel korábbra, ezerkilencszázkilencvenegy október elsejére datálódik. Az Alkotmány utcai szerkesztőség hátsó szobájában olyanok körében fűzhettem be ekkor az első indigós papírt a mechanikus írógépbe, mint Gömöri Bandi, Garam Józsi bácsi és Vértes Csaba. Az utóbbi másfél évtizedben az a megtiszteltetés ért, hogy örökségüket vezetőszerkesztőként vigyázhattam, lapzártáról lapzártára.
Ez a csütörtök nyugodalmasan telt. Nem jött sok kézirat, nem volt sok továbbgondolnivaló. Tudtam, hogy ez már az utolsó nap, mégis őszintén meglepett és meghatott, amikor váratlanul „berontott” a szobába fél tucat kolléga, hogy egy dedikált focilabdát, illetve egy fotós albumot adjon át búcsúzóul az együtt lejátszott, végtelenített fordulók emlékére. Az igazi elismerés azonban akkor ért, amikor este kijelentkeztem a hálózatból, lehajtottam a laptop fedelét, s felvettem a Magyar helyesírási szótáramat is tartalmazó hátizsákot. A még ott lévőktől búcsúzva egyik kedves munkatársam – amúgy grafikonszakértő – egy papírszatyrot nyújtott át, benne a 20 évre kiszámított egyenleggel: 10 darab XL méretű Balaton szelettel.

Kováts Albert hálózatai

Hálózat címmel nyílik kiállítása Kováts Albert festőművész barátunknak 2011. július 4-én, hétfőn délután 6 órakor a Hotel Mercure Museum galériájában (Budapest, VIII., Trefort u. 2-4.). Megnyitja Szabó Noémi művészettörténész; megtekinthető július 23-ig, naponta 10-től 18 óráig.

Cauli lapjai

Különlegesen értékes mail-art küldeményt kaptam ma Torma Cauli László barátunktól. Több okból is különleges e lap. Egyfelől, az előlapja egy eredeti ragasztott kollázs, méghozzá annak a 13 darabos sorozatnak a 8. eleme, amelyet Laci a 13. Arnolfini (Föld) Fesztivál hivatalos "versenyfilmjéhez", a Kontinentális etűdök című sorozat Ázsia blokkjaként készített.

A hátlapnak hosszabb a története. Annak elemei egy mail-art kiállításhoz kötődnek, amely 2011. június 18-án nyílt a budapesti Bélyegmúzeumban, a francia Michel Bohbot gyűjteményéből. S amelyről volt szerencsén a Susannicon bolygóközi kultúrdokkon részletes, fotókkal dúsított riportban beszámolni. Az est felkért szakértője Torma Cauli volt, akinek ihletett felvezetőjét – szintén fotókkal kísérve – ugyanezen blogban lehet elolvasni.

A megnyitó napján a 72. Postahivatal árusítással egybekötött alkalmi és elsőnapi bélyegzést tett lehetővé a gyűjtők és érdeklődők számára. Nos, Laci, amint az blogján is olvasható, több előre elkészített küldemény esetében élt is e lehetőséggel, sőt kölcsönkérte a Bélyegmúzeum aznapra beállított bélyegzőjét is. Mindezek nyomai – egy valódi és egy művészbélyeg, továbbá Cauli „hivatalos” pecsétjei, s a pestszentlőrinci postahivatal június 22-i stemplije mellett – mind láthatók a kapott lapon. Talán ezen különleges pecsétkollekciónak is köszönhető, hogy a kollázsos küldemény teljesen sérülésmentesen, hibátlan állapotban landolt ma a postaládánkban.
A történethez hozzátartozik, hogy Laci e nevezetes napon ünnepelte 63. születésnapját (így most már bízvást nevezhetjük érett mail-artistának), amely alkalomból több szakmai küldemény is befutott a címére, például Lakner Zsuzsától is.

Az Arnolfini Archívum nevében két küldeményt juttatunk célba, méghozzá személyesen, a szóban forgó megnyitón. Az egyiket Ira állította össze, s 6+3 süteményt tartalmazott (cseresznyés, illetve csokoládés karakterrel), s reprodukcióját itt közöljük.
A másikat, egy minimalista boríték+lap kombinációt, jómagam jegyeztem. A borítékon elhelyezett pecsételős kompozíció címe: 63 nyomtatvány Torma Caulinak.
A borítékba rejtett lap pedig a 6+3 nyomtatvány Torma Caulinak címet kapta.



Szintén e nevezetes alkalomnak állított emléket az itt láthat képen megörökített pszeudo-performansz, amely a dél-amerikai kontinenst bemutató múzeumszekcióban épp brazil bélyegeket tartalmazó 63-as fach bemozgatásában öltött testet. Ez úton is: boldog születésnapot, Laci!

Erdély+Saxon+Hiigli Győrben

GeoMathArt címmel barátaink, Erdély Dániel, John A. Hiigli és Saxon Szász János munkáiból nyílik kiállítás 2011. június 22-én, szerdán 17 és 19 óra között az MTA Regionális Kutatások Központjának galériájában (9022 Győr, Liszt Ferenc utca 10.). Megnyitja Dárdai Zsuzsa; megtekinthető szeptember 20-ig munkanapokon, 9 és 16 óra között. A megnyitón az alkotók egy-egy grafikáját is kisorsolják.

Torma Galina 13x2 portálja

Az Arnolfini NetGaléria No49-es tárlataként 2011. június 16-án megnyílt Torma Galina 13, földszint című fotótárlata. A 13 képpár eredetileg a május végi, még feldolgozás alatt álló 13. Arnolfini (Föld) Fesztiválra készült, s tulajdonképpen a hivatalos program része volt, ám akkor csak egy lapra sűrítve volt módunk részben bemutatni, az Előszoba Galéria 196. kiállításaként. A mostani virtuális tárlat nagyobb méretben, rendhagyó installálással villantja fel az anyagot, amely különféle utcák 13-as számú épületeiről rögzít két-két részletet. Galina eredeti koncepciója szerint ebből akár egy párosítós kirakójáték is készülhetett volna a fesztiválra, ám ez az ötlet - egyelőre - nem valósult meg. A kollekció szerves folytatása A város arcai című sorozatnak, amely tavaly ugyancsak a NetGaléria számára készült.

Mail-art a Bélyegmúzeumban, Caulival

Öt kontinens harminckét országából kétszázötven mail-art küldeményt láthat Michel Bohbot gyűjteményéből az a nagyérdemű, aki ellátogat 2011. június 18-a és november 20-a között a méltán híres Bélyegmúzeumba (1074 Budapest, Hársfa utca 47.). Na de annak lesz csak igazán jó, aki a szombat este 6-kor kezdődő megnyitót célozza meg, mert akkor – más neves személyiségek mellett – Torma Cauli László élő-egyenes útmutatása mellett kerülhet képbe! További részletek a Susannicon kultúrdokkban.

Az Állati Ábécé legifjabb olvasója

Nem lehet elég korán elkezdeni! A négy hónapos Abigail Dublinban él, s üres óráiban szívesen múlatja az időt könyvekkel. Ezen a felvételen - amely Lakner Zsuzsa barátunk közvetítésével jutott el hozzánk - éppen az Állati Állati Ábécé feldolgozását kezdte meg. Az akár komornak is mondható arckifejezés senkit se tévesszen meg, itt még csak a tartalomjegyzékig jutott. Állítólag a szövegekkel még nehezen boldogul, ám a rajzokat kimondottan preferálja. Vajon az Állati Növényi Ábécé is elnyeri majd a tetszését?

Barnabás ismét futott egy kört

Barnabás meghívót kapott a Goethe Intézet egyik csapatába a 18. K&H olimpiai maraton és félmaraton versenyre, amelyet 2011. május 15-én rendeztek Budapesten, a Parlament környékén és a rakparton. Úgy jött ki az elosztás, hogy ő egy 3 fős, így félmaratont teljesítő csapatba került, ahol mindenkinek egy 7,5 kilométeres kört kellett futni. A csapatvezető Ira némettanára volt, innen a meghívás. A rekordrészvételt produkáló versenyen a Goethe rennt I. team a középmezőnyben végzett; Barnabás második indulóként remek, szűk 30 perces idővel teljesítette a távot. Ezzel az eredménnyel a 10–15. helyezett formációkban is megállta volna a helyét![Fotók: Horváth Ira]

Rádióriport az év diákfotósával

Zsubori Eszterrel, Az év diákfotósa cím elnyerése apropóján, riportot készített a Lakihegy Rádió munkatársa, Haeffler András. A mintegy 4 perces beszélgetés 2011. május 15-én került adásba, s az alábbi videón meghallgatható; az interjú alatt a díjnyertes Háztűznéző sorozat képei váltják egymást.

Zsubori Eszter Az év diákfotósa

Az itt látható fotó egy díjnyertes széria egyik darabja. A DUE Médiahálózat 21. alkalommal írta ki Tehetségkutató Diákmédia Pályázatát, amelynek ünnepélyes eredményhirdetése és díjátadása az egyesület május 6-án megrendezett Sajtófesztiválján volt, a budapesti Millenáris Parkban. A hálózat 1989-ben alakult, korábban Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesülete néven működött, s Magyarország második legnagyobb újságíró szervezete. Több kategóriában, s azokon belül általános iskolás, középiskolás és felsőoktatási korcsoportban osztottak ki díjakat. Eszter, aki tagja a DUE Médiahálózatnak, egy 8 képből álló fotósorozattal pályázott, s hatalmas sikert ért el: a középiskolások között I. helyezett lett, s így elnyerte Az év diákfotósa címet!

Ehhez nem nagyon van mit hozzátenni. Rettentő büszkék vagyunk! A teljes Háztűznéző című sorozat Eszter honlapján tekinthető meg.