Eredeti Nők Lapja-recept alapján, csipetkés csülkös bableves - szintén premier! - hű követőjeként készült ez a különleges, tojáshabos, sütőben komplettírozott palacsinta-kompozíció. Azt, hogy miért bécsi, nem sikerült kideríteni, de nagyon finom lett. Miután a bőven hintett mazsolák miatt a gyerekek, érthetetlen módon, kimazsolázták magukat a célcsoport tagjai közül, másnapra is maradt belőle, így kiderült: melegítve talán még összetettebb ízharmóniát képes felmutatni. Lehet hogy ezért, a harmóniák okán, nevezték el bécsinek?
2011. február 15., kedd
Bécsi túrós palacsinta
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
9 megjegyzés:
Ami a magyar szájnak könnyű, habos, édes, békebeli, émelyítő, az mind BÉCSI! Mert ott minden nagyon szép, minden nagyon jó és mindennel nagyon meg lehetnénk elégedve, ha bécsiek lennénk...
...a 'habos' részét kellene tisztázzuk. Nem szeretnék tudatlannak mutatkozni, de ez azt jelenti, hogy a tésztájában van hab?
Jogos a kérdés, de nem a tésztájában van a hab - az "sima" palacsinta -, hanem ráöntve. Egészen pontosan 1 tojást, 30 g cukrot, 1 tasak vaníliás cukrot és 1 dl tejet kell simára-habosra keverni, majd ráönteni a tálba helyezett, felszeletelt palacsintákra, mielőtt a sütőbe helyezzük a cuccot, és aranybarnára sütjük...
Hm, ezt kipróbálom, köszönöm. Természetesen diós palacsintával. :-)
Nem szeretnék belekotnyeleskedni gasztropasik párbeszédébe, csak (mint alkotó) annyit árulnék el, hogy a hab nem a tésztájában van és nem is az öntetben, hanem... Na, ki találja ki?
...a franczkarika, csak nem a töltelékben? Akkor nem is biztos, hogy dióspalacsintához is jó. :-)
Hogy dióspalacsintához is jó-e, arra tanult barátom, bizonyos "saját levében" adekvát választ tud adni. Forduljon hozzá bizalommal. Ja, és válasz természetesen hibátlan!
Sziasztok! Idejöttem kicsit pótolni a lemaradásomat, mert napok óta nem néztem meg a blogot, s erre itt ez a finom "Arnolfinis"! Egyből éhes lettem! ezek a gasztropasik nagyon tudnak alkotni - csak hát ugye, ezt mégis Ira csinálta, ha jól vettem ki! Mondjuk, csinálhatnánk egy olyan Arnolfini Találkozót, ahol a nőknek tiltva a sütés-főzés, és a férfiak versenyeznek a konyhaművészeti fő és nívódíjakért!
Kellemes estét az alkotóknak és olvasóknak is! (Van még a palacsintából?)
Hehehe, ugye hogy igaza volt művészeti vezetőnknek, amikor azt mondta hogy mindig a kajás bejegyzések hozzák a legtöbb kommentet?
Eszter ötlete nagyon jó, de csak úgy, hogy a férfiak mosogassanak utána!
Megjegyzés küldése