Sün Balázs a lakáspiacon

Sohasem lehet tudni, ki honnan jut hozzá életbevágó információhoz! Álljon hát itt egy olyan bejegyzés, ami még sosem: egy lakáshirdetés. Olyan, mint a mesében…
Történt pedig, hogy egy Arnolfini-barát családnál, a szépen cseperedő csemete mellé, kistestvér érkezése vált aktuálissá. Így az a szép napfényes lakás, amely addig a maga két és fél szobájával meleg kuckóként szolgált nevezett famíliának, kezdett szűknek bizonyulni, akár Sün Balázs és testvérei számára az erdő széli tölgy tövében álló házikó. Ez ugyan nem erdőszél, hanem Újlipótváros a XIII. kerületben, de éppenséggel a nappali és az egyik szoba itt is egy zöld belső kertre néz. És nem csak néz, hanem jó messzire lát is, hiszen a lakás a felső szinten található. Ám ne ijedjünk meg, nem toronyházról van szó, itt a felső szint pusztán a negyedik. És nem csak a Bessenyei utca nyugalmas, ahová a kisebb szoba és a konyha nagy ablakai kukucskálnak (nem mellesleg: szintén öles fákra), hanem maga a társasház is, amelynek csendjét nem veri fel a lift bántó zakatolása. Mit is mondhatnánk még? Van itt minden: parkettás szobák, járólapos konyha és fürdő (az elmélyült olvasáshoz nélkülözhetetlen külön mellékes helyiségről nem is beszélve), gardróbosított közlekedő, szalámivégekért kiáltó kamra, légkondi a globális és lokális felmelegedés ellen, ökotávfűtés, nyomott közös költség (11,5 ezer, de vízdíjjal ám), garázsbérlés (5,9 ezer, de fűtötten ám), és még ki tudja, mi minden, ami kell. És mindez több mint 60 (igaz, kevesebb mint 62) négyzetméteren! És mennyiért? Közvetlenül a tulajdonostól? Kérem szépen, potom 13,9 millióért! Mert ez az ár. És ez még csak az irány!
Én bizony, ha mondjuk még csak terveznénk az első srácot, vagy még halogatnánk a másodikat, akkor nem sokat teketóriáznék! Rögvest hívnám a nullahat-húsz-kilencvenhét-tizenhárom-ötszázötvenegyes számot! Egy jottányit lejjebb állítanám az irányt, és amint lehet, új lakba költöznék, mint Sün Balázs…