Kovátsok Csepelen

Különlegesnek és nagyszabásúnak ígérkezik a Kováts group című kiállítás, amely 2011. november 10-én, 18 órakor nyílik a Csepel Galéria Művészetek Háza összes termeiben (1215 Budapest, Csete Balázs utca 15. – bejárat az Árpád utca felől). A projekt az Arnolfini Családi Tárlatok sorozat részeként is megvalósulhatott volna (és erre így vagy úgy még sor is kerülhet), hiszen az öt kiállító közeli rokonságban áll egymással. Albert és Bori alkotásait jól ismerjük, már csak azért is, mert mindketten az Arnolfini Fesztiválok rendszeres szereplői, részvételük önmagában a minőség garanciája. Kelemen Kata textilművész – Albert felesége – pedig megtisztelt azzal, hogy előre adott egy példányt a kiállításra készült katalógusából, így róla is nyugodtan mondhatom: gyönyörű munkákat mutat majd be. Gergely és Rozália pedig legyen meglepetés.
A kiállítást Takács Ferenc irodalomtörténész vezeti be; közreműködik Bálványos Judit (szaxofon) és Chelemen Paula (klarinét). Megtekinthető december 9-éig.

Alkalmi Lapok - "saját levében"

Az Arnolfini Archívum kedvenc gasztrobloggerének, a "saját levében" blog szerzőjének, esélye sem volt, hogy küldeménye a postaládában landoljon: az ezúttal is kézbesítőszerepre vállalkozó Ira a küldeményt - egy szatyorba rejtve - kénytelen volt az ominózus fémalkalmatosság mellé, a kerítésre akasztani.
Megszabadulván a cukorspárgától, a preparált papírból egy natúr fadoboz bukkant elő, amelyben gondosan csomagolva öt gyönyörű, hatalmas és ízletes mézeskalács rejtőzött. (Egy még meg is van a sorozatból.)

A kollázstechnikával készült borítást érdemes közelebbről is szemügyre venni; ihletett munka.

Alkalmi Lapok - Mózes Katalin

A mátyásföldi postáskisasszony - mint utóbb megtudtam - kis híján lebeszélte Mózes Katit, hogy az egyedi grafikával, kollázzsal és nagyon régi velencei képeslappal felékesített, 20x20 centiméteres kartonját boríték nélkül próbálja meg feladni. Kati azonban kitartott eredeti elképzelése mellett, s neki lett igaza: az esős idő ellenére a lap tökéletesen sértetlen állapotban, patyolattisztán érkezett meg Szigetszemiklósra.

Alkalmi Lapok - Láng Eszter

Az itt látható doboz Láng Esztertől érkezett, méghozzá Ira közvetítésével, aki alighanem az október 19-i kiállításmegnyitón vehette át, hogy aztán szombat reggel becsempéssze a postaládába...
A díszítés olyan gazdag, hogy mindenképpen érdemes alaposan körbevizsgálni. A bélyegek térben és időben is roppant messzire vezetnek: Kubától Mongóliáig, illetve az NDK-tól a Szovjetunióig.
Jutott belőlük persze a szabályos hasáb két végére is.
És legbelül még egy csavar: az 50 csokoládét tartalmazó dobozban minden egyes fekete tasakra rákerült: After 50.

Mindehhez egy e-mailben még egy zeneszám is dukált - természetesen a Liszt-életműből választva.

Alkalmi Lapok - S. Nagy Katalin

Kata a bensőséges hangú e-mailjéhez hat képet csatolt; ezekből készült az itt látható kompozíció.

Alkalmi Lapok - Kováts Borbála

Hamisítatlan Kováts Bori-kompozíció, speciális matricával. Utóbbi - az alkalomhoz igazodva - egy kicsit az ötvenes éveket idézi...

Alkalmi Lapok - Torma Cauli

Klasszikus Cauli-lap érkezett Torma Lacitól, ragasztva, kollázsolva, ahogy azt tőle megszokhattuk. A nem címzett oldal betűkompozíciója nyilvánvalóan a közgázos kiállításon szereplő szó-obeliszkjeimre utal; a pontos megfejtésre - ha van - még nem sikerült rájönnöm.

(Bizalmas infó a szerzőtől: a lapnak nincs megfejtése, a látvány és a hangulat kedvéért ilyen.)

Alkalmi Lapok - Sáli Róza

A lengyel bélyeggel is megspékelt képeslap hátoldalán - bár ez nem túl kivehető - mintha főleg híres sakkozókat ábrázoló blokkok lennének. És mindjárt egy merész levezetés Sáli Rózától, amely talán arra utal: legalább öt évet letagadhatnék...

(Időközben kaptam egy fülest: az egyenlegek - más-más megközelítésben - az eddigi életszakaszokat mutatják. Az első így tagolódik: iskola előtt + általános iskola + középiskola + felsőoktatás + iskolák utáni évek. A felsőoktatásra jutó 5 év azonban véletlenül kimaradt a számításból, ezért borult a végeredmény. Amúgy az egyetem 4 évig tartott, de ha az újságíró iskola 1 évét is beszámítom, akkor kijön...)

Alkalmi Lapok - Gábos József

A Hoffmann Márta által is szignált üdvözlőlap képes felén Gábos Jóska fotója: rólam készült, a Budapesti Corvinus Egyetem Központi Könyvtárában még a héten megtekinthető kiállítás rendezése közben. A hátoldalon jól látszik: elég sok van már a rovásomon... Tőlük egyébként Barcelonából is jött egy Gaudi-lap; azt Gábos Emma is aláírta.

Alkalmi Lapok - Turbuly Éva

Ez a lap Zsuzsáékéval együtt érkezett, szintén borítékban. Szerzője az Artemisz Kiadó vezetője, az Állati Ábécék kiadója - immár barátunk Sopronból. Kollázstechnikát is alkalmaz - jól kimutatható a Lakner-hatás és a Cauli-hatás -, s az ábécékre rímelő verset is bevet. A képes lapon felbukkanó vidám csipkebogyó az Állati Növényi Ábécé belső borítóján indult világhódító útra. A lapot Éva társa, Szilveszter is jegyzi.

Alkalmi Lapok - Lakner Zsuzsa

Elsőként jött, borítékban, s azon belül is lefóliázva, egyenest Susanniából. Zsuzsa mellett Hoffmann Tomi is jegyzi. Nagyon nehéz pontosan megszámolni, de csodálkoznék, ha nem ötven betűtésztát látnánk a kompozíción.

Alkalmi Lapok - Tenke István

Leginkább a Susanniconon megjelent "hálós üdvözlet" motívumvilágához húz Tenke Pisti - egyebek mellett az Állati Ábécék illusztrátora, amúgy civilben a Kavi-Art Kft. tulajdonos-vezetője - rajza, amely az "e-Világi Háló" címet viseli. Stílusosan e-mailben érkezett.

Hálós meglepetés

Néhány nappal ezelőtt, amikor épp öt évtizeddel múlt el, hogy Liszt Ferenc után másfélszáz évvel megszülettem, egyszer csak azt vettem észre: egy félig virtuális, félig valóságos meglepetésparti főszereplője vagyok. Akkor kezdtem el gyanakodni, amikor a születésnapomat megelőző délutánon három mail-art küldeményt is találtam a postaládában – úgy, hogy előző nap is érkezett kettő. Aztán amikor éjfélt ütött az óra, rátévedtem a Susannicon portálra, ahol (Lakner Zsuzsa fenti nyitóképével bevezetve) egy terjedelmes és – Dániel Andrástól Vass Tiborig – igen sokszereplős „hálós üdvözlet” fogadott; persze erős költői túlzásokkal, de nagyon meghatóan. Ez az összeállítás nyilvános, megismerhető, ám a barátoktól postán jött mail-art küldemények, illetve e-mailben érkezett képes üdvözletek mindeddig rejtve maradtak. A következő bejegyzések ezeket villantják majd fel. És még egyszer, ezúton is: köszönet mindenkinek – természetesen a személyesen, vagy kép nélkül gratulálóknak is – mindenért!

Megnyílt a Mózes-tárlat

A budapesti Klauzál tér 13-as szám alatt, a Vince Kiadó gondozásában, igen gazdag kínálatú, nívós könyvesbolt működik, amelyhez egy külön teremben hangulatos galéria is tartozik. Itt, a Klauzál13 Galériában nyílt meg 2011. november 3-án este Mózes Katalin festőművész legújabb kiállítása, amelynek felvezetésére engem kért meg S. Nagy Katalin, a tárlat rendezője; a megnyitó szövege - további képekkel kiegészítve - a Susannicon portálon olvasható. A kiállítás egészen gyönyörű lett, a fehér falakon valósággal ragyogtak a fekete tónusok által dominált képek. A jó hangulatú megnyitón, a zsúfolásig megtelt teremben igazi értő, szakavatott közönség jött össze; Kata számításai szerint 66-an voltunk.

Zsubori Ervin: Novemberi triptichon

November első napján, a verőfényes őszben, Irával sétáltunk egyet a közeli erdőben.

Mózes Katalin kiállítása a Klauzál13-ban

Festőművész barátunk, Mózes Katalin legújabb képeiből nyílik kiállítás a Klauzál13 Galériában (1072 Budapest Klauzál tér 13.). A Kávé cukor nélkül című tárlatot művészettörténész barátunk, S. Nagy Katalin rendezi, s engem ért az a megtiszteltetés, hogy 2011. november 3-án, 18 órakor megnyithatom. Én már láttam a festményeket, mert ott lehettem a válogatáskor Mózes Kati műtermében - az itt közölt fotókat is akkor készítettem -, így nyugodtan mondhatom: remek az anyag! Aki teheti, feltétlen nézze meg – akár a megnyitón, akár november 22-éig egy másik alkalommal. A Vince Kiadó által jegyzett galéria és könyvesbolt - vasárnap kivételével - 10 és 19 óra között várja az érdeklődőket.[A kiállítás kapcsán S. Nagy Katalin elmélkedése a Susanniconon.]

Elindult a Kavi-Art honlapja

Az itt látható titokzatos körrel indul a Kavi-Art Kft. új honlapja, amely hivatalosan 2011. október 22-én startolt a világhálón. Egy egérmozdítás után persze felgyorsulnak az események, s - a cég három fő profilja, a belsőépítészet, a kiállítás és a design területei szerint csoportosítva - összesen mintegy 900 nagyméretű fotó mutatja be a két évtizedes vállalkozás eddigi tevékenységét, eredményeit. A társaságot az Arnolfini Fesztiválok rendszeres résztvevője, Tenke István barátunk jegyzi, s a honlap elkészítésében nekem is volt szerencsém közreműködni. Aki bemutatkozna cégével egy expón, új irodaházba költözne, vagy nagyszabású partit szeretne adni a szülinapján egy múzeumban, mindenképpen először a kaviart.hu-ra kattintson. A többiek meg csak úgy...

Gesztusok a könyvtárban

Láng Eszter barátunk vette észre, hogy az Arnolfini Fesztiválok rendszeres kiállítói között három közgazdász végzettségű is akad – rajta kívül Gábos Jóska és jómagam is -, s érdekes lenne ezen apropóból egy közös tárlatot összehozni. Kézenfekvő volt az ötlet, hogy ennek valamilyen módon az egykori alma mater, a Közgáz adhatna helyet. Mint kiderült, a mai Központi Könyvtárban, amely az egyetem épülete mellett, a Közraktár utca 4-6. szám alatt lévő új, modern irodaház első emeletén található, rendszeresen rendeznek kiállításokat, s a mi anyagunkat is szívesen fogadják. Végül úgy alakult, hogy a Hírlapolvasóban Eszter Solute című ciklusa, az E-labor I. jelzetű teremben az én Obeliszk-sorozatom, az E-labor II.-ben pedig Jóska Zen üvegablakok című szériája lesz látható. A Gesztusok a könyvtárban című tárlaton a megnyitó beszédeket Nagy Zsuzsanna, a könyvtár főigazgatója, illetve Blahó András, a Világgazdasági tanszék egyetemi tanára tartják majd a Hírlapolvasóban, ahol az egyik falon mindhármunktól lesz egy-egy kép, rövid életrajzokkal kiegészítve. Megnyitó 2011. október 19-én szerdán, 17 órakor. Megtekinthető november 12-éig, a könyvtár nyitvatartási idejében.

Barnabás újabb nagy futása

Barnabás immár hagyományosan elindult - méghozzá egyenesen az első sorból (a képen zöld pólóban) - a Spar Budapest Nemzetközi Maraton versenyen, ahol az idén is a 7 kilométeres Minimaraton távot választotta. Ezúttal rákészültünk a 2011. október 2-i megmérettetésre, s egy rövidebb távon a futam hetében naponta tartottunk edzéseket, folyamatosan javuló időkkel. Ennek meg is lett az eredménye: Barnabás az 1960 fős mezőnyben a 100. legjobb idővel, 31 perc 18 másodperc alatt ért célba. Ezen belül a vele egyidősek vagy fiatalabbak közül 11-en, az 1013 férfi indulóból pedig 87-en előzték csak meg. Látványos a javulás a tavalyi teljesítményhez képest is: a mostani idő kereken 3,5 perccel jobb az elmúlt évinél. Bravó! Csak így tovább!

Mini[e]MailArt - az 1000.

Egyik rendszeres amerikai szerzőnktől, S.A. Walkertől érkezett meg az a kép, amely 2011. október elsején az 1000. képi bejegyzésként jelent meg az Arnolfini Mini[e]MailArt blogban. Gratulálunk, és köszönjük valamennyi eddigi szerzőnknek a részvételt!

Mini[e]MailArt - kitől jön az 1000. pályamű?

Az Arnolfini Mini[e]MailArt blog három évvel ezelőtt, 2008. szeptember 14-én indult el. Ezt megelőzően három alkalmi projekt már lezajlott (az első még 2004-ben), először ezeket dokumentáltuk. Az 5. projekttől (Páratlan számok) kezdve viszont stabilan beállt a mai szisztéma: minden évszak első napján új háttérfelületet teszünk közzé, s új tematikát hirdetünk meg, amelyre három hónapig lehet e-mailben beküldeni a munkákat, szerzőnként egyet. Jelenleg a 16. kiírás van érvényben; a téma: Gyümölcsök. Ez két hét alatt 30 résztvevőig jutott. A legnagyobb érdeklődés eddig az előző, Árnyékok című kiírást kísérte, itt 96 alkotót regisztráltunk. Mindösszesen eddig egy vagy több projektre 224 szerző küldött be munkát, a szó szoros értelmében a világ minden tájáról. A blogot az elmúlt 2,5 évben, amióta a statisztikai számbavétel működik, 21 ezerszer tekintették meg, s jelenleg 1009 bejegyzés van benne - RCBz képével bezárólag. Mint utóbb kiderült, az 1000. bejegyzés pár nappal az évforduló előtt, szeptember 7-én, éppen az én - itt is látható - Gyümölcseimet tartalmazta. Mivel azonban az összesítésben az Intro, továbbá az eddigi 16 projektfelhívás is benne foglaltatik, az 1000. pályamunkát valójában az ezután érkező 8. e-mail tartalmazza majd...

Hat fúvószenekar, két timpanival

A mai verőfényes őszben, egy Duna-parti padon, elolvastam Egressy Zoltán Sóska, sültkrumpli című kamaradarabját. Egy játékvezetői öltözőben játszódik, a bíróról és két partjelzőjéről szól. Meg arról, hogy egymásra vagyunk utalva: egymást szívathatjuk csupán, de támaszra is csak a többiekben lelhetünk.

Hazafelé biciklizve a partról, már egy saját történetet forgattam magamban. A 2011. szeptember 11-i Szigetszentmiklósi Fúvószenekari Találkozóét, amelyből az egész család kivette a részét. Arról gondolkodtam, hogy egy fúvószenekar is csapat, amely csak együtt tud megszólalni, és milyen jó, hogy mindkét gyerekünk részese lehet ennek. A fesztivál körül segédkező anyukák (a hoszteszek, köztük Irával) és apukák (a roadok, köztük velem) is csapatban voltak erősek. A főszervezők – Emil, a zenekarvezető, és párja, Zsuzsa – által percre kidolgozott forgatókönyv szerint mindenki tudta és tette a dolgát: vendégzenekart várt, szalvétát hajtogatott, sörpadot szerelt, szórólapot osztott, helyszínre kísért, felmosott, fényképezett, eltakarított – mikor mi állt a kottában. A Szlovákiából és Magyarországról érkezett hat fúvószenekar szintén egy nagy csapatot alkotott, amely külön-külön, de együtt is meg tudott szólalni. Elég volt két eligazító szó, s az iskolaudvarnyi alkalmi óriásegyüttes – a legtöbb résztvevő által addig soha nem is látott karmester intésére – flottul lejátszotta a soron következő indulót. Majd mindezt menetelés közben is, egy még nagyobb csapat, egy egész város előtt.

Sok nagyszerű pillanat volt ezen a fesztiválon – a délelőtti térzene a templom bejáratánál, a vasárnapi mise összes résztvevőjétől övezve; a közös próba az árnyékos ligetben; a muzsikusok elmasírozása a központi program végén, a Radetzky-indulóra; a mazsorettek éjszakai záróprodukciója, világító buzogányokkal –, az egyik csúcspont azonban kétségkívül a nyitány volt.

A hat zenekar – az első klarinétosok szekciójában Barnabással – áll szorosan egymás mellett a főtéren, a tűző napon. A dobogón Szentesi István Emil, a vendéglátó Ádám Jenő Zeneiskola Fúvószenekarának karmestere; felemeli a pálcáját, int, s megszólal a zene. Előbb távoli zümmögés, halk dobpergés hallatszik, majd egyszer csak felharsan előbb az oldalt felsorakozott trombitások kara, majd rögtön utána a másik rézfúvós hatos, a művelődési ház erkélyéről. Ekkor alighanem már mindenki tudja, hogy Richard Strauss Imígyen szóla Zarathustrájának utánozhatatlan nyitányát halljuk (pár hete néztük meg a gyerekekkel ismét Kubrick 2001: Űrodüsszeiáját, amely e napfelkeltét megidéző zenét az emberiség hajnalának szimbólumává tette). De ha valaki még mindig nem ismerte volna fel a művet, azt végképp helyre teszi a timpanik belépése. A hatalmas üstdobok mögött, középen és egészen elöl, egy szál magában, Eszter áll (az apuka-roadokkal az imént cipeltük be neki a két, látszólag egyforma hangszert, de szólt, hogy fordítva kell, mert a mély van jobboldalt…), és mosolyogva, mintha mindig ezt csinálta volna, magabiztosan dobolja ki a monumentális főmotívumot. Kétszázegynéhány fúvóstól érkezik rá a válasz…
Nem sok pillanat lehet felemelőbb ennél.

Gábos Jóska rejtett dimenziói

Gábos Jóska Rejtett dimenziók című elektrográfiai kiállítását egy nappal a megnyitó előtt, Szlaukó László galériavezető és képzőművész profi közreműködésével, Jóskával együtt rendeztük meg az Ökollégium ArtGalériában.

A megnyitó szeptember 8-án este kellemes baráti társaságban, s kiváló pogácsák kíséretében zajlott; bevezető és képriport a Susanniconon. Tóth Miklós fotói a megnyitóról és a kiállítás képeiről itt.

A Micsoda útjaim... a Városkommunikáció blogon

S. Nagy Katalin egyik volt tanítványa, Juhász Judit ajánlja a Micsoda útjaim... című kötetet a Városkommunikáció című blogon, mint olyat, amelyben a személyes hangvételnek köszönhetően "az utazó és a városok egymással kölcsönhatásban jelennek meg".

Gábos József rejtett dimenziói

Rejtett dimenziók címmel nyílik elektrográfiai kiállítása Gábos József barátunknak 2011. szeptember 8-án, 18 órakor az Ökollégium ArtGalériában (1035 Budapest, Szél utca 11-13.); megtekinthető szeptember végéig. Az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem a kiállítandó kollekció összeállításában, s Jóska engem kért fel a megnyitásra is. Mégsem az elfogultság mondatja velem: remek az anyag, érdemes odanézni.