Eszti nénje

Nem szerette, ha fényképezik. Nekem főleg olyan felvételeim vannak róla, amelyeken épp az arca elé kapja a kezét. Ezen a fotón talán húsz-egynéhány éves lehet. Itt nem tiltakozik, engedelmesen belenéz a kamerába. Kisimult vonások, határozott vágású, meleg Fábián-szemek, a szájszegletben huncut, hamiskás mosoly. Bátran tekint a jövőbe, vállalja, ami jön majd, nem ágál, nem panaszkodik.

Ilyen volt később is, pedig nem jutott könnyű élet neki. Mindig sok volt a munka, mindig akadt tennivaló: a szövetkezetben, a háztájiban, a szomszédok szőlőjében, a rá maradt szülőkkel, majd az elárvult testvérek körül. Ráadásul társra sem lelt a hosszú úton.
A húslevese utánozhatatlan volt; máig így hívjuk: Eszti nénje-féle húsleves. Egy kis alma, pár tojás, kókuszkocka nélkül sohasem engedett el Tabdiról. Világ életében természetesnek vette, hogy inkább adott, mint kapott.
Ha felhívtam, s kérdeztem, hogy van, mindig azt felelte: rosszabb ne legyen. Jó ember volt, a végletekig tisztességes, önzetlen és erős. Előző nap még meglátogattam, megsimogattam a homlokát; megismert, kimondta a nevem: Ervin. Kétezer-tizenöt május tizennegyedikén ment el, délután fél négykor. Nyolcvan éves volt. Ezen a képen talán húsz-egynéhány lehet. Képzelni sem lehetne szebbet. Fiatal nő, akivel még bármi megtörténhet. Aki előtt még ott az egész élet.

Fekete képek

Fekete képek címmel közös kiállításon mutatja be műveit két festőművész barátunk, Mózes Katalin és Kováts Albert. Az a megtiszteltetés ért, hogy a 2015. május 16-án, délután 5 órakor az Artézi Galériában (1037 Budapest, Kunigunda u. 18.) nyíló tárlatot én vezethetem be. Közreműködik Rákóczy Anna fuvolaművész. Megtekinthető június 7-ig, előre egyeztetett időpontokban (telefon: 30-961-4105). A kiállítás elé készült digitális katalógus itt lapozgatható.