Tetőkerti patisszon palacsintatésztában

Sok jó zöldség kis helyen is elfér, hát még nagyon. Másként szólva: amely tetőkerten megterem a cukkinikrém-leves alapanyaga, ott jut hely egy kis patisszonnak is. Amúgy a patisszon a konyhakertek tragikus hőse: talán az egyik legkarakteresebb a sziluettje a geműzefelhozatalban, ugyanakkor az asztaltársaságok tagjaként a legritkább esetben tudja megvillantani csábos hajlatait. Séf legyen a talpán ugyanis, aki nekiáll vele bíbelődni. Így jobbára rántott tök alakját ölti. Ám ha valaki mégis rá voksol, akkor szinte elomlik a gyönyörűségtől. A szájban.
Honnan máshonnan, "saját levében" magaslati tetőkertjéből - a fészbukkarriert befutó cukkinik tőszomszédságából - érkezett az a két szemet gyönyörködtető példány is, amelyek egy úgynevezett könnyű keddi ebéd apropóján teljesítették be küldetésüket. A kedd néhányaknak még ma is munkanapnak számít, ezért - egyfajta főhajtásként a munka világában tevékenykedők felé - a sörtésztás verzió helyett a palacsintást választottuk. Az installálás során ügyeltünk rá, hogy a tüskésebb szeletkékből is kerüljön a tányérra. Azt pedig talán nem is kell külön említeni, hogy a krumplipüré ornamentikája óhatatlanul az eredeti biotermény megkülönböztető jegyeire hajaz.