„Janka lányunk nagyteveli nagymamájától tartottunk hazafelé, amikor belebotlottunk ebbe a csupasárga repceföldbe. És Janka nem a kártevőségükről hírhedt repcebecő-ormányosokat üldözte, csak úgy egyszerűen, vidámságból, gyerekségből nyargalászott fel s alá, de úgy, hogy még a haja is belelebegett. Ennyi történt. Se több, se kevesebb. Punktum.” (Németh Bea)
2011. július 27., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
...és remekül mond verset is, mint egy alanti bejegyzés filmdokumentuma bizonyítja!
Megjegyzés küldése